|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 2
- A csavar himnusza
Arcképcsarnok
A csavar himnusza
Dr. Molnár Gyula emlékére 1924-2004
Így élem csendes, észrevétlen éltem
a gépben,
amíg betöltöm küldetésem,
és elkopok,
s a gép Ura látja, hogy itt az óra,
hogy kicserélje
s a szolgálatát betöltött helyére
majd új csavar kerül,
és a gép dolgozik tovább
győzelmesen, szüntelenül.
Közelről ismerte a csavarokat, hiszen 1953 és 56 között lakatosként dolgozott. Akkor bejárta a fél Dunántúlt, s mindenütt otthonra talált, ahol bibliaolvasó és imádkozó közösségre lelt.
A himnuszokat is ismerte. Több száz verset tudott kívülről. Háromkötetnyit maga is írt. Ha versformájukat tekintve nem is himnuszok, mégis azok, mert Istent magasztalják.
Közelről ismerte a csavarokat, a szócsavarokat is. Bár jogászként végzett, a szavak csavarását mégsem a jogi pályán művelte, hanem legtöbbet nyelvi játékaiban. Szeretett játszani, értette a tréfát, és követte Gyökössy Bandi bácsi tanácsát: legtöbbet magán nevetett. Csupa derű volt az élete, de nem a sorsa. A sorsa olyan volt, mint sok más kortársáé, panaszkodhatott volna eleget. Ő a panasz helyett inkább szeretett, s hagyta, hogy szeressék. Ezért volt derűs az élete.
S azért is, mert hitte, hogy a Nagy Alkotó is közelről ismeri a csavarokat: őt is, a legkisebbet. Ő tudja, miért oda helyezte, ahova, és tudja, mennyit bír a kis csavar.
A Nagy Alkotó december 20-án kivette helyéről. Nyolcvanegyedik évében volt.
A székesfehérvári evangélikus templomban búcsúztunk tőle sok-sok gyülekezetből összejőve, s adtunk hálát gazdag, szolgáló életéért Istennek.
(Bencze András esperes)
Regionális hozzárendelés:
Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség
|
)