|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 2
- BÖJT 1. (INVOCAVIT) VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
BÖJT 1. (INVOCAVIT) VASÁRNAP HETE
"Istenem, hozzád vágyakozom, utánad szomjazik lelkem, sóvárog testem ... mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem." Zsolt 63,2.8-9
A távol-keleti katasztrófa napjaiban a menedék szó fájdalmasan aktuálissá vált. A televízió képernyőjén napról napra embertömegek menekülését láthattuk, akik céltalanul bolyongtak. Életük sem volt biztonságban, és lakásuk romjain menedék után sóvárogtak.
Sóvárgás menedék után! – a vasárnap zsoltára fölé ezt a címet is írhatnánk. Dávid Júda pusztájában bolyong, menekül üldözője elől, Istenhez kiált segítségért, mert tudja, ő biztos menedék, oltalom lehet számára. De ugye tudjuk, hogy mennyire el tud erőtlenedni imánk, ki tud száradni a hitünket tápláló forrás, botladozóvá válhatnak lépteink, bizonytalanná biztosnak vélt hitünk.
A böjti idő kezdetén – Invocavit, „segítségül hívott engem” hetében – Dávid zsoltára biztasson bennünket állhatatos, bizalommal teli, kitartó imádságra. Katasztrófák, viharok vesznek körül bennünket, félelmesen erős a gonosz hatalma! Amilyen biztonságos menedék az anyamadár szárnyainak árnyéka és melege fiókái számára, úgy vesz körül Urunk is bennünket napról napra. Kiáltsunk hozzá, hívjuk őt segítségül hittel, bizalommal:
„Ha minden támasz rombadül, s megragadod ez egyet, És végre hozzá menekül A zúgó vészben lelked: Ó, milyen áldott helyre le!, Ott talál békességet És biztos, védett kikötőt, Hol vihar el nem érhet.” (EÉ 286,5)
Keveháziné Czégényi Klára (ny. ev. lelkész, Kőszeg)
Regionális hozzárendelés:
K?szegi Evangélikus Egyházközség
|
