Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 3
- BÖJT 5. (JUDICA) VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
BÖJT 5. (JUDICA) VASÁRNAP HETE
„Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek ... Ó, Uram, ne légy távol ...”(Zsolt 22,6.20)
Az ember döntéseiben és könyörgéseiben is tapasztalatai szerint határoz. Kissé felületesen rövidítve: tapasztalatai a vérében vannak, a történelemből táplálkoznak, de a reklámokból is élnek. A vér, vagyis az örökség lényegében kikutathatatlan, a történelmet lehet „magyarázni”, a reklám pedig egyszerűen pénz kérdése.
Azaz mindegyik bizonytalan. Mire támaszkodunk tehát döntéseinkben? Az a szerencsés aki – úgy látszik – jó döntést hozott.
A keresztyén embernek örökség, történelemből származó tapasztalat áll rendelkezésére, amikor segítséget kér Istentől. Arról nincs szó, hogy „az egyszereggyel” vagy más módon biztos eredményre juthatna ezen örökség és tapasztalatok birtokában. De egészen pontos látása lehet Isten útja, szándéka felől, s annak eredményeiről is Bibliával a kezében. (Sajnos az egyháztörténet tapasztalatait ma még nem vehetjük döntően számításba. Mert amit Isten nevében csinálunk nem automatikusan, bizonyosan Isten akarata!) Ám a bizonyosságról vall a 22. zsoltár elesett embere, akinek helyzetét a magunkéhoz mérni már némelykor előnyt jelenthet nekünk, hite pedig útmutatás döntéseinkhez. Isten soha, egyetlen pillanatra sincs távol az embertől, gyermekeitől! Hozzá kiáltani, rá várni az egyetlen biztonsága az embernek. A vele való kapcsolat a békesség.
Rác Miklós (ny. ev. lelkész, Nádasd)
Regionális hozzárendelés:
Nádasdi Evangélikus Egyházközség
|