Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2005 - 3 - Húsvét csöndje (Jn 20,1-10)

Lelki táplálék

Húsvét csöndje (Jn 20,1-10)

A gyékényesi templom oltárképe
Pilinszky János húsvéti gondolatai között olvastam: „Valaki egyszer megkérdezte tőlem, hogy hiszek-e Jézus föltámadásában, s ha igen, miért? Mert olyan csöndes volt – csúszott ki a számon önkéntelenül… Történetileg a legkülsőségesebbnek kellene lennie, s ehelyett Jézus legbensőségesebb, legrejtettebb, s talán leginkább a személyes fölismeréshez, a személy szerint való szeretethez kötött csodája.”

Valóban csöndes volt az új kezdet. Beárnyékolta a nagypénteki gyász az új élet hajnalát. A magdalai Máriát nem csak kívülről ölelte körül a korahajnali sötétség. Ezt hordozta, cipelte magában a sírbolthoz is. Gyászolni, siratni, végtisztességet tenni, végleg elbúcsúzni indult el. Még a fájdalom sem tudta olyan korán fölkelteni, hogy Isten meg ne előzte volna. Ő már ott járt, elhengerítve a követ az útból, hogy az új élet hajnalát virrassza fel nekünk. Hogyan is érhetnék tetten Istent azok, akiknek szívében gyökeret sem vert a harmadnapon beteljesült ígérete? Hogyan is készülhettek volna diadalmas ünnepre azok, akiknek meg sem fordult a fejében, hogy Istennek minden lehetséges? Nem csak a lábunk nem elég fürge, és a szemünk lát rosszul. A szívünk marad le, mi magunk maradunk el Istentől. Húsvét hajnala azért olyan csöndes, mert mi, emberek semmit sem vártunk Istentől. Nem tudtuk hinni, hogy szenvedőn, megcsúfoltan, a halálban is Úr. A húsvét hajnali csodát egyedül az Atya melengette reménységgel a szívében. Egyedül ő készült arra, hogy meglepjen minket vele. Csöndes a föltámadás hajnala azért is, mert a látni akaróknak nem adhatott biztos fogódzót a hithez az üres sír. Pedig nekünk nagyon fontos a látás. Igénkben három különböző rokon értelmű szó fejezi ki a „több szem többet lát” akkori elégtelenségét. Hárman is saját szemükkel láttak, de együtt sem eléggé ahhoz, hogy felismerhették volna az előttük járó Isten keze nyomát. Mária riadt, nyugtalan „odapillantása” az elmozdított kőre elégséges volt ahhoz, hogy kétségbeesve rosszul következtessen, és elfusson. Péter, a tekintélyes, tapasztalt tanítvány alaposan „megtekint” mindent a sírban. A leplek rendezettsége bizonnyal elgondolkodtatta. ”Belátta”, hogy a sírrablók nem hagytak volna maguk után ilyen rendet. Azonban az ő látásából sem futotta többre annál, hogy megállapítsa, nincs itt, akit keresnek. A gyorsabban futó, de Pétert tisztelő és maga elé engedő János „belső átéléssel látott”. Megértett valami többet a szemmel láthatóknál. Ezért is teszi hozzá az evangélista az ő látásához a hitet. Ám az ébredező hitből sem futotta többre a csendes hazaballagásnál. A látni akarás bizonyítékot keres. Az üres sír nem bizonyíték a győztes életről, még rendezettségével sem. Az ürességnek, a nincsnek nem lehet folytatása. Az üres sír csak szemlélteti a csodát, a történteket: Valaki már járt itt, cselekedett, és jelet hagyott. Csöndes ez a hajnal hitre képtelen értetlenségünk némasága miatt is. Jézus nagypénteki szenvedésének árnyai a hét első napjáig elérnek. Ahogy a halálba menő Fiút nem vették körül az övéi együttérző, kísérő szeretettel, úgy a feltámadott Fiút sem várták és fogadták örömujjongással, mint célba érkezőt. Nem hasonlít-e az új teremtés a kezdetire? Isten nem a feltámasztás folyamatát akarta dokumentálni szemtanúk által, ahogy a teremtés hajnala is az ember által hozzáférhetetlen titka Istennek. Egészen más úton akar vezetni minket. Úgy teremt újjá, hogy térdet hajthassunk a titok előtt, és saját életünkben érhessük tetten a hitet ajándékozó Istent. Jézus feltámadása értünk történt. Isten nem csak jelet hagyott itt jártáról, hanem találkozni akar velünk. A húsvéti evangélium tehát nem az üres sírhoz hív, hanem az élő Jézus Krisztushoz. Számunkra őrizte meg az Írás egy másik helyen az angyal szavát: Miért keresitek a holtak között az élőt? Előttetek megy… találkozhattok vele. János evangéliuma utolsó két fejezetét olvasva úgy látom, mintha a Feltámadott a célegyenesben egyszer csak megfordulna, és visszajönne értünk, lemaradt övéiért. Mekkora kincs, hogy az evangélium megőrizte nekünk ezeket a meghitt találkozásokat, szinte végigjárva a születő hit stációit. A tanítványok némaságától magdalai Mária ujjongó híradásán át Tamás térdet hajtó hitvallásáig: „Én Uram és én Istenem!” Egyedül ő tud ma is meggyőzni bennünket arról, hogy él. Urunk megígérte, hogy tanúi szavában ő szól hozzánk és megadja, hogy „a hitben életünk legyen”.

Dr. Cserhátiné Szabó Izabella (ev. lelkész, Fót)

Regionális hozzárendelés: Fóti Evangélikus Egyházközség

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster