Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Mikor pünkösdöt ünnepelünk, akkor a húsvét, a feltámadás, a megújulás kiteljesedésére gondolhatunk. Mennybemenetele után pünkösdtől Jézus már a Szentlélek által folytatja működését ebben a világban.

A harmadik évezredben is szükség van a Szentlélek ajándékára. Ma egyre többen tapasztalják, hogy sok minden, amiben korábban szívük bízott, már nem az életről szól. Az evangélium hallgatásakor viszont ma is sokan átélhetik azt, amit Péter apostol pünkösdi beszéde után éreztek az emberek ott Jeruzsálemben: „Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ….” ApCsel 2,37 A Szentlélek hajlandó irányítani bennünket, leginkább érzelmeinken keresztül. Pünkösddel túlléptek a tanítványok is a szív szomorúságán. Az egyház születésének reggelén a tanítványok szíve még Jézus hiányával és minden bizonnyal a hallgatás csöndjével küszködött. Miután megteltek Szentlélekkel, beszédre nyílt a szájuk, „úgy, ahogy a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” ApCsel 2,4 A kezdet kezdetén, a teremtés után úgy tűnik, alkalmas lehetett az ember nyelve az Istennel való párbeszédre. De a bűn egyre több érthetetlenséget vagy éppen botránkoztatót hozott e kapcsolatba. Ennek legnagyobb tanúsága a kereszt és a húsvét félreértése. Úgy tűnt a tanítványok többnyire értik Jézus beszédét, példázatait, még nagycsütörtökön is. Aztán nagypéntektől az elzárkózás félelmetes csöndje borult rájuk. Pünkösdkor viszont a Lélek adományaként azt kapják, ami összeköti őket másokkal. Sok kegyes zsidó férfi, aki akkor a föld sok-sok nemzete közül Jeruzsálemben tartózkodott, „a maga nyelvén hallotta őket beszélni.” (ApCsel 2, 6) A bűn a lélek halála bennünk. A Szentlélek hajlandó szállást venni nálunk, és ez az élet megelevenedését jelenti, de hányszor veszíti el mégis életünk egészséges frissességét, és lesz kisebb-nagyobb vagy éppen végzetes baja lelkünknek. A Szentléleknek megváltoztató, gyógyító ereje van. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyvből tudjuk, hogy a Szentlélek beszél, másokat is szólásra buzdít, tanúságot tesz, megbízást ad a híveknek. A legtöbb ember megérzi, ha ez a világ lelketlen. Ekkor születnek demonstrációk a békéért, az igazságért, a jogokért. Ahol a megújulás Lelke nincsen jelen, ott üresség van, ott az enyészet erői uralkodnak. Lélek nélkül elöregszik a világ. Isten Szentlelke nélkül a magát keresztyénnek vallók is képesek lelketlenségre, farizeusi hozzáállásra. Ez esetben a képmutatás szolgál az üresség eltakarására. Isten Szentlelke nélkül a templompadok is kiürülnének, elöregedne a gyülekezet. Isten Szentlelke nélkül vajon ki vezetné az embert bűnei belátására, és ki segítené vissza Istenhez? Isten Lelke ott volt a világ születésénél, és nélküle nem született volna egyház sem. Ma is formálódik a világ, de nem jó az embernek, ha Isten Szentlelke nélkül megy végbe ez, mert akkor nem újjá lesz, hanem mássá. Ha az egyház Lélek nélkül változna, az nem az élet megelevenedését szolgálná, hanem szektás jelenségekhez vezetne. Mikor pedig jelen van a Szentlélek gyülekezeteinkben, akkor szinte fürdőzhetünk ajándékaiban, a vigasztalásban, a bátorításban, a világosságban, az örömben, a kitartó hitben, a nem csalatkozó reménységben és a hűséges szeretetben. Mikor jelen van a Lélek hittanóráinkon, akkor a gyermekek szeme is másként ragyog, másként, mint az őket gyakran lebilincselő számítógép-monitor vagy tévéképernyő előtt. Ha Isten Szentlelke tölt el bennünket, akkor a 2-3 fős istentiszteleti közösség is szívében ünneplőbe öltözött lesz, és a nagy létszámú alkalmakon is, meglehet, hogy mindenki szíven találva érzi magát. Magam is tapasztalom, milyen az élettel telt egyházi munka, a szeretetszolgálat, ha Isten Szentlelke járja át, és tudom, mekkora a kilátástalanság ott, ahol a rászorulót csak saját maga okolásában segítik, mert nincs jelen igazi, elérhető segítség. Tudom milyen az, mikor emberi erőlködés akar előbbre vinni ifjúsági munkát. Olyan, mint mikor a rézfúvószenekarunk kezdőinek erőlködéséből olykor csak meleg levegő fújása sikeredik. De tapasztalom azt is, milyen az, mikor mintha üde szél járná át kicsinyek és nagyobbak zenélését, és lesz belőle egységes zenei nyelv, amelyet mindnyájan értünk, mert Istent dicsőíti. Keresztyén feladatunk könyörögni a Szentlélek segítségéért: „Veni Creator Spiritus…” („Jöjj, teremtő Szentlélek!”)

Decmann Tibor (ev. lelkész, Lajoskomárom)

Regionális hozzárendelés: Lajoskomáromi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::