Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Arcképcsarnok

Kántortanítók. A fiatalabb nemzedéknek már meg kell magyarázni e szó jelentését. Pedig ezek a néptanítók néhány évtizeddel ezelőtt még egyházunk lelkészeinek legközvetlenebb munkatársai lehettek, akik az oktatás, a nevelés és a vallás képviselői voltak egy személyben, és így testesítették meg a protestáns értékrendet a kistelepülése- ken. Egy ilyen kántortanító volt 65 éven át Nemeskéren a száz esztendővel ezelőtt született Tóth Ernő.

1. június 24-én született Sajtoskálban. Édesapja gazdál-kodó volt. Mivel a faluban nem volt evangélikus iskola, ötödikes elemista korában szülei nagyapjához küldték Szakonyba tanulni. Az első gimnáziumi osztályban is ott vizsgázott, majd Sopronba került, ahol az Evangélikus Tanítóképzőben végzett 1926-ban. A Harangszó című evangélikus néplapban olvasta, hogy tanítót keresnek Nemeskérre. Elgyalogolt a faluba, kezében a felvételi kérvényével. Hamarosan kántorpróbára is meghívták. Végül őt választották, így még abban az évben a nemeskéri evangélikus népiskolában lett kántor-néptanító. Gőcze Gyula és Novák Elek lelkészek mellett szolgált 1948-ig, az iskola államosításáig, majd Lövőn tanított 1968-ig, nyugdíjazásáig. Falujában néha még helyettesítette is a lelkipásztorokat. Testvérei is egyházi szolgálatba álltak. Egyik öccse – Tóth Sándor – Mezőlakon lett lelkész, a másik Vasegerszegen lett tanító. Tóth Ernő 1939-ben kötött házasságot Halász Zsuzsannával. Négy gyermekük született, akiket nehéz körülmények között neveltek. A tanítás és a kántori szolgálat mellett a község könyvtárát vezette, és biztosítási ügyintéző is volt Nemeskéren. Nyugdíjas éveiben ismét felszabadultan játszhatott kedvenc hangszerén, az orgonán. Hét közben készült a vasárnapi kántorizálásra. Ilyenkor már messziről lehetett hallani öreg zongorája hangját és önfeledt énekét. Ez volt a mindene. Sokszor kerékpáron járta a fíliákat, vitte a híreket, terjesztette az egyházi újságot. Súlyos betegségben szenvedő feleségét egy évtizeden keresztül ápolta. Gyermekei sokszor jöttek segíteni, de a főzést és a háztartás vezetését ő vállalta. Amikor még magára tudta hagyni hitvesét, a lövői körzeti orvos mellett írnoki munkakört is betöltött, ahol „direktor úr”-nak szólították. Hűséges társa 1978-ban halt meg, utána öt évvel egyik fiát is elveszítette, aki 39 éves korában halt meg. Soha nem akart elköltözni Nemeskérről. 1990 után a régi iskolaépületet postának alakították át. Itt ő mindennapos volt. A postás mindig értesítette gyermekeit az édesapa hogylétéről. 1991-ben egyik – fiatalon megözvegyült – fia magához vette, és Lentibe vitte, amit soha nem tudott megszokni. Mindig visszavágyott szeretett falujába. (Képünkön a gyémántdiploma átvételekor 1991-ben családja körében látható.) 1996-ban a soproni városházán vehette át tanítói rubindiplomáját, majd Nemeskéren istentisztelet keretében adtak hálát egykori tanítójukért. Ekkor is átérezhette, hogy milyen szeretettel emlékeznek rá kis falujában. 92 éves korában ért véget földi élete. 1997. július 8-án temették el Nemeskéren, felesége mellé. Az artikuláris templomban népes gyülekezet előtt Jankovits Béla esperes hirdette a feltámadás igéit 1Kor 4,15–16 alapján. Az orgonán ezúttal Csizmazia Béla soproni kántor játszott. Koporsója mellett az egyházmegye vezetője kiemelte, hogy az 1940-es években megjelent Evangélikus templomok c. könyvben a nemeskéri templom orgonája mögött Tóth Ernő látható a fényképen. Majd így folytatta: Ő tanító volt, aki kincseit osztogatta a gyerekeknek egész életén keresztül. Az a tanító, aki a maga lelki gazdagságát megosztja azokkal, akik között munkálkodik. Erről sokan bizonyságot tesznek: nemzedékek sora, akikből sokan hálaadással emlékeznek arra, amit az elköltözött öreg tanítótól kaptak. Példájával is tanított. Atyjává lett ennek a kis közösségnek, ahol egész nemzedékek nőttek fel a keze alatt…

(Forrás: Evangélikus Élet 2005. 06.26)

Menyes Gyula (püspöki titkár, Győr)