Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek

Néhány héttel ezelőtt szomorúan hallották a soproni gyülekezet tagjai és a város lakói, hogy a hűség városának legnagyobb harangja, a 3441 kg súlyú Hősök harangja megrepedt.

Az I. világháború során a gyülekezetnek a törvény értelmében három harangját is be kellett szolgáltatni ágyúöntés céljára. Ezután templomunk tornyában egy harang, a Hűség harangja árválkodott. 1925. november 10-én, Luther Márton születésnapján gyülekezetünk képviselőtestülete határozatot hozott egy új harang öntéséről, amely köpenyén örökítse meg a város I. világháborúban elesett hőseinek nevét. Ezért kapja a Hősök harangja nevet. Ez a hír szikrát gyújtott a szívekben, hiszen készen álltak az élők áldozatot hozni azokért, akik a legnagyobb áldozatot hozták, életüket adták a hazáért. A távoli, sokszor ismeretlen katonasírokat nem gondozhatták, ezért szánták emlékeztetőnek a Hősök harangját. A családok minden megkondulásakor elvesztett hozzátartozójuk hangját vélték benne hallani. A harangot 1926. június 9-én öntötte a hírneves soproni Seltenhofer és Fiai harangöntő cég. Anyaga garantáltan 78 % vörös-rézből és 22 % angol Banka ónból készült. A harang köpenyén 219 név szerepel, felette pedig ez a szöveg olvasható: „Vivos voco, mortuos plango…” azaz Az élőket hívom, a halottakat siratom. A kereszt alatt ugyancsak latin nyelven: „Per crucem, ad lucem”, vagyis Kereszt által a fénybe, és Erős vár a mi Istenünk. A Hősök harangját és az ugyanakkor készült 1651 kg súlyú Béke harangot 1926. szeptember 19-én hatalmas ünnepség keretében Kapi Béla püspök avatta fel. Ennek a harangnak a nyaka repedt most meg, és néhány napra lezárásra került a templom főbejárata is, mivel a 3,4 tonnát csupán a rögzítés 10 %-a tartotta. A többi harang sem szólalhatott meg, hiszen a fellépő rezonancia is tragédiát okozhatott volna. Egy erős ácsolattal a harang alátámasztásra került, és így a veszély elmúlt, de hogyan tovább? Több szakembert hívtunk, és már az első árajánlat is megérkezett, mely több mint négymillió forintról szól. Várjuk a másodikat, és szeretnénk Németországból is szakembereket hívni, árajánlatot kérni a javításra, mivel a legkorszerűbb megoldást szeretnénk választani. A biztosító szakembere is helyszíni szemlét tartott, és semmi jóval nem biztatott bennünket. Tőlük mintegy egymillió forintra számíthatunk.

Ezért általános gyűjtést hirdettünk a gyülekezetben, és reménykedünk benne, hogy az egyházközség mai tagjai is hoznak akkora áldozatot, mint elődeink. Ha adakozó szívekre találunk, talán még ebben az évben újra hallhatjuk harangjainkat, és elmondhatjuk azt, amit egy azóta már elhunyt presbitertestvérem mondott a 70-es évek végén, mikor a villamosítás után újra megszólalt a négy harang: „Könny szökött a szemembe, amikor újra hallhattam ezt a gyönyörű összhangot.”

Kebelei Ferenc (gyülekezeti felügyelő, Sopron)

Regionális hozzárendelés: Soproni Evangélikus Egyházközség