|
|
|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 9
- Hálaadás Sopronban
Hírek
Hozzászólás a cikkhez
Hálaadás Sopronban
A soproni gyülekezet minden bizonnyal egyházunk legrégebbi evangélikus közösségének tekinthető. Luther tételeinek kitűzése után öt évvel, 1522-ben már a Fő téri – akkori – Kecske-templomban egy Krisztoforosz nevű szerzetes a reformáció szelle-mében prédikált. A gyülekezetté szerveződés éve viszont csak 1565, amikor az első evangélikus lelkész – Gerengel Simon – érkezett a városba. Idén, augusztus 21-én ünnepi istentisztelet keretében emlé-keztek meg a soproniak egyházközségük fennállásának 440. évfor-dulójáról.
Az évforduló alkalmából tartott úrvacsorás ünnepi istentiszteleten igét hirdetett Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke. A liturgiában Gabnai Sándor, Hegedűs Attila és Volker Menke soproni lelkészek szolgáltak.
A püspök Jel 3,1-6 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a Jelenések könyvében címzett egykori gyülekezetek nyomai ma már ásóval sem találhatók meg, legfeljebb turista-látványosságok csupán. Az, hogy nálunk még vannak egyházközségek, nem azt jelenti, hogy mi jobbak lennénk. Ez kegyelem. A bizonyságtévő Lélek üzenetének terjednie kell.
A püspök figyelmeztette a soproniakat, hogy az egyház jövője a nagyvárosokban dől el. A megroskadt kis vidéki közösségek hadd lássanak élő hitű, nagy múltú gyülekezetet maguk előtt. Így a példamutatással más gyülekezetek sorsa is rajtuk múlik. Például a soproni iskolákban tanuló diákok az itt látottak alapján mennek haza, és lesznek – esetleg – gyülekezeti tisztségviselők.
Végezetül Ittzés János reménységét fejezte ki. Mint mondta: „Ha körülnézünk, reménytelenül beszűkül a jövő. De Jézus irgalmas keze megnyitja a jövő ajtaját. Ő közbenjár értünk, és jövőről álmodozik, mert ő velünk marad örökké. Legyen ez az évforduló az előretekintés, a vigasztalás. Hiszen a Mester jövőt szán a gyülekezetnek…”
::Nyomtatható változat::
|
|
|
)