Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Megkérdeztük

Hozzászólás a cikkhez

Intézményükben hogyan élték meg az érettségi és a felvételi vizsgák körül idén kialakult helyzetet?

Tölli Balázs, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) igazgatója: Az érettségi vizsga magát komolyan vevő magyar középiskola életében mindig fontos esemény. Meg kell, hogy maradjon a matúra becsülete, hiszen az iskola az érettségizetteket bocsátja el, róluk mondja felelős szeretettel, hogy megtett minden lehetőt értük.

A soproni evangélikus Líceum történetében eddig is voltak nehéz pillanatokban megtartott érettségi vizsgák. Az utolsó háborús évben az orosz megszállóktól elcsent sörrel titokban ünnepelve a bankettet, vagy az államosítás kényszere idején. A zaklatott események ellenére a matúra becsülete legalább mint iskolai belső ügy, mint a licista közösség tagjainak titkos összekacsintása végig megmaradt. De megmaradt (némileg hasonló módon: tanár-diák-szülő szoros védés dacszövetségének segítségével) 2005 májusában is, amikor talán az eddigi legsúlyosabb morális megrázkódtatást élte át az érettségi vizsga rendszere, s vele együtt a tizenéves korának végén járó fiatal felnőtt magyarok sokasága is. Látva, hogy az őket körülvevő, náluk felnőttebb derék magyarok jórészt tétlenül nézik, hogyan kerülnek a felelősséget lendületesen hárító oktatási kormányzat sorozatos hibái okán egyre méltatlanabb helyzetbe.
Az érettségi vizsga rendszerének megváltozásáról évek óta tudni lehetett már, mint ahogy az is világossá vált a középiskolák számára, hogy a vizsgarendszer megváltozásának előkészületei komoly késedelemben vannak. Azzal együtt is igaz ez, hogy látszólag és sikeresen kommunikálható módon történtek lépések, próbaérettségi vizsgák, de a szervezés, lebonyolítás dolgában előre láthatóak voltak a problémák.
A tételek nyilvánosságra kerülésekor egyértelmű volt a minisztérium részéről a felelősség jogtan áthárítása az iskolák felé. Természetesen minden törvényt betartottunk, minden érintettnek minden információt időben átadtunk, és szomorúan láttuk, hogy diákjaink nagy része a tételek nyilvánosságra kerülése miatt a korán jött nyár legforróbb napján kénytelen matematikából újra vizsgázni, s a német nemzetiségi tagozatos diákjaink még egy újabb szombaton voltak kénytelenek önhibájukon kívül vizsgát ismételni. Magam diákjaink érdekében szívesen utaztam minden vizsganap hajnalán Győrbe a tételekért, de azt már sokkal komorabban vettem tudomásul, hogy a mai napig egyetlen felelős ember sem kért bocsánatot a diákoktól, eléjük tárva vétkességét. Hallhattunk e helyett történetet a boltosról, akit nem csuknak börtönbe, ha kirabolják a boltját, azaz a miniszter sem hibás, ha ellopták a tételeket. Ekkor több valóban éretten gondolkodó licista arcán megjelent a keserű mosoly: „a miniszter (lat. szolga) azt hiszi, hogy övé a bolt, pedig a bolt a miénk, ő csak alkalmazott, éppen ott dolgozik – jó lenne, ha valaki szólna neki!”
A Líceum 450 éves történetében mindez percnyi nehézség, pillanatnyi nyomorúság. Diákjaink kiválóan, jóval az országos átlag feletti eredménnyel érettségiztek. Minden emelt szinten érettségizett diákunk jelesre vizsgázott; a felvételi ponthatárok aránytalansága, sok helyütt az idén középszinten érettségizettek kárára megállapított pontok okoztak sokaknál igazán szomorúságot.
Isten óvó, féltő szeretetében bízva remélem, hogy végzős diákjaink idén is érezni fogják szeretetünket és értük vállalt felelősségünket.

Hallgatóné Hajnal Judit, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ igazgatója: „Normális ember… még akkor sem szeret vizsgázni, ha lelkiismeretesen felkészült, és rutinosan vizsgázik. …Mindig előfordulnak kiszámíthatatlan események: mind a vizsgázóban belül, mind a szituációban kívül.

A vizsgák szervezői is örökké bizonytalanok.” Báthory Zoltán, a neveléstudomány doktorának gondolatai különösen is igazolódtak az idei kétszintű érettségi-felvételi rendszerben.
A tanulmányban említett kiszámíthatatlanságot éreztük a legnegatívabb tényezőnek mind a szervezésben, mind a tartalomban. Kezdve a próbaérettségi feladataitól eltérő, a tanultakkal nem harmonizáló, néhol a tudást alulértékelő feladatoktól az utolsó pillanatokban késve érkező szoftver programokon át az adminisztráció túlzott, az át nem gondoltságból fakadó bonyolultságáig. Érdemes lenne tartalmi kérdéseken túl a szóbeli és írásbeli vizsgarészek pontszámait, azok arányát átgondolni, hogy a diákok a sikeres írásbeli után is ösztönözve legyenek az alapos szóbeli felkészülésre. Annak ellenére, hogy az érettségi eredmények soha nem látott kiváló szintet érhettek el, jogosan érezhette magát becsapottnak az a diák, akinek nem sikerült továbbtanulnia még kiváló bizonyítvánnyal sem. Nem szabad elhallgatni, hogy országos szinten sem a diákok, sem az őket felkészítő tanárok a közoktatás irányítóitól nem kaptak kellő bíztatást az emelt szintű érettségik választásához. Az egyetemek – néhány kivétellel – nem írták elő felvételi követelményként az emelt szintet. A pontszámítás anomáliái rossz döntés elé állították a diákok jó részét. Gyakran utólag vált egyértelművé, hogy néhány szakon csak az emelt szint választásával teljesíthették a bejutáshoz szükséges 140 pont feletti eredményt.
Szerencsére saját diákjaink nem csalódtak a felvételi eredményeikben. Gimnáziumunk 23 diákja összesen 121 vizsgát tett az érettségik során. Ebből 34 vizsga volt emelt szintű. Idegen nyelvekből és egyéb szaktantárgyakból minden diákunk jelesre vizsgázott. Hagyományos elveink szerint nem szakosodtunk az évek folyamán, minden diákunk és minden tantárgy egyformán fontos. Céljaink szerint tanulóink továbbtanulási szándéka sokszínűséget tükröz. A műszaki, a bölcsész, a természettudományi, a jogi, egészségügyi és orvosi, valamint művészi pályák egyaránt helyet kaptak a diákok választásában. Néha szinte erőn felül – anyagi és időbeli áldozatokat vállalva – növelték diákjaink a nyelvvizsgák számát, mert ezt érezték biztos többletpontnak, hiszen ez kiszámíthatóbbnak tűnt az emelt szintű érettségi vizsgákhoz képest. Az érettségi vizsgaidőszakban a diákok középfokú számítástechnikai szoftverüzemeltető OKJ-s vizsgát is tettek. Méltánytalannak találtuk azonban, hogy míg a nyelvvizsgával igen, ezzel a végzettséggel nem válthatták ki a diákok az érettségi vizsgát.
Egy tanuló kivételével mindnyájan felvételt nyertek. Ő jövőre szintemelő vizsgával készül az egyedül megjelölt orvosi képzésre. Szeptembertől 12-en egyetemen, 10-en főiskolán tanulhatnak.
Ezek az eredmények örömmel töltöttek el tanárt, szülőt és diákot egyaránt, s így utólag a hibák is kevésbé fájóak, de az igazi reménységet leginkább diákjaink viselkedése adja számunkra, melyet Dunst Eszter osztályfőnök így fogalmazott meg: „Az érettségi körül kialakult káoszban emberként már megmérettettek. Hála világos értékrendjüknek, erős várként álló hitüknek, »hűn álltak meg Isten s ember előtt«, tisztességből, becsületből, erkölcsből jelesre vizsgáztak. Istennek legyen érte hála!”

Gottschling Gábor, a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója: Az első hírek hallatán nem volt őszinte a mosoly az arcunkon. Aztán gyorsan alkalmazkodni kellett a körülményekhez.

Az első 2-3 napon hajnalban kellett kelnünk, és Győrbe kellett utaznunk a dolgozatokért. A negyedik naptól mindig más-más iskola vállalta magára a korai kelés gyötrelmeit.
Iskolánkban fennakadás nélkül, rendben zajlott mind az írásbeli, mind a szóbeli érettségi. A tanulók gyorsan alkalmazkodtak a kialakult helyzethez. Iskolánk vezetése és pedagógusai is gyorsan átlátták a helyzetet, és mindent megtettek azért, hogy a diákok a legjobb tudásuk szerint írhassák meg az érettségi dolgozatokat.
Az írásbeli vizsgarészről az a véleményem, hogy megoldható feladatok elé állította a tanulókat. Az útmutató megoldásai egy-két esetben fejtörést okoztak. Az új követelményekhez való alkalmazkodás ideje azonban rövidnek bizonyult. A javítás nagyon sok munkát jelentett. A vizsga adminisztrációs rendszere rendkívül költségigényes. Mindezek fokozottan és feleslegesen terhelik meg a szaktanárokat, illetve az intézményeket. Pozitív döntésnek tűnik viszont a szóbeli feleletek idejének maximálása (15 perc), így valóban a vizsgázók kreativitása kerülhet előtérbe.
A diákok többsége jól méri fel a lehetőségeit, és tisztában van képességeivel. Ennek megfelelően tanulnak tovább egyetemen, főiskolán, vagy valamilyen OKJ-ben szereplő szakmát választanak. A jelen pillanatban rendelkezésre álló adataink alapján a felsőoktatásba jelentkezett tanulóink 80%-a nyert felvételt. Sokan jelentkeztek egészségügyi pályára, főleg a humán szakmacsoportos osztályból.
A véleményem az, ha a dolgozatok titkosítását, továbbítását meg tudja oldani az Oktatási Minisztérium, akkor az „új” érettségi formája jónak látszik, és a tanulóknak is segít a felvételi eltörlésével.

Menyes Gyula (evang. lelkész, püspöki titkár)

::Nyomtatható változat::