|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 9
- Kellenek-e gyülekezeti újságok?
Visszhang
Hozzászólás a cikkhez
Kellenek-e gyülekezeti újságok?
A Dunántúli Harangszó augusztusi számában szomorú szívvel olvastam az egyik dunántúli egyházmegyénk újságjának megszüntetésével kapcsolatos cikket. Minden nekrológ szomorú. De egy gyülekezeti vagy egyházmegyei lap eltemetése különösen is szívet fájdító.
A Szelényi Pál, neves karnagyunk által fél évtizeden át lelkesen szerkesztett Veszprémi Evangélikus Egyházmegyei Újság érdektelenség okán történt megszűnése sem mint egyszerű, egyházunkat szerető embert, sem pedig mint egyháztörténészt nem hagyott érzéketlenül. Ezért is „ragadok tollat”, hogy ha már nem is tudom feltámasztani a lapot, de legalább felébresszem alvó lelkészeink és felelős egyháztagjaink lelkiismeretét. Mert ha amúgy is fogyó egyházunkban elfogynak gyülekezeteink hírforrásai, akkor bizony kiszikkad a magyar evangélikus Sion!
Négy szomorú évtized alatt némaságra volt ítélve minden civil kezdeményezés, így szó sem lehetett arról, hogy nyomtatott formában is hírt adjanak egymásnak a gyülekezetek. Most, immár másfél évtized szabad légkörében Isten szélesre tárt kapukat nyitott számunkra. Kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Tudom, sokan a még szélesebb kapun, az interneten/fraterneten keresztül tudósítanak magukról, de igazat adok Weltler Sándornak abban, hogy egy kézbe vehető és olvasható újságot semmivel sem lehet teljes értékűen pótolni.
Miben látom a „helyi” hírforrások fontosságát és éltető erejét? Egyháztörténetet írnak alulnézetben! Ami nem fér be az Evangélikus Élet és a Dunántúli Harangszó hasábjaiba, az egyházmegyei és gyülekezeti szinten csaknem kézzelfoghatóan tudósít egyházunk lelki-szellemi életéről. Nemrég kézhez kaptam a tatai gyülekezet kéthavonta megjelenő Lutherrózsáját. Pezsgő egyházi életről tesz bizonyságot minden cikke. (A 28 oldalas lapot 110 fénykép teszi még érdekesebbé). Milyen lelki gazdagságról tennének tanúságot a jelen és az utókor számára egyházmegyéink és – a legalább fele – gyülekezeteink helyi újságai, ha azokat egyszer egybekötve átlapozná valaki! Szemléletes egyházrajz, szociológiai felmérés, kegyességtörténet rajzolódna ki az ámulva szemlélődő olvasó előtt.
A lutheri reformáció rohamosan közeledő ötszázadik évfordulóján e lapokat is egyházunk névjegyeként tehetnénk le Európa asztalára.
Hiszem: a leányka nem halt meg, csak aluszik!
Dr. Fabiny Tibor ny. teológiai tanár
::Nyomtatható változat::
|
