Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Ha keresztyén embereket megkérdeznénk, szeretik-e Jézust, feltételezhetően mindenki szívből és egyértelműen igent mondana a kérdésre. De ha a második kérdés az lenne, hogy miért szeretik Jézust, akkor valószínűleg sokféle indoklást hallhatnánk. Ez így is van rendjén, hiszen ezernyi okunk van arra, hogy szeressük őt. Persze azt azért sosem feledhetjük, hogy mi csak azért szerethetjük őt, mert ő – ahogy János apostol mondja – előbb szeretett minket. (1Jn 4,19) Mi csak válaszolhatunk az ő embermentő irgalmára és szeretetére. Hiszen ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10)

Kedves hallgatóim! Én most a rádió nyilvánossága előtt vallomást teszek arról, hogy sok egyéb ok mellett azért szeretem Jézust, mert mindig igazat mond. Szószátyár és szóinflációs korunkban ez olyan kincs, olyan ajándék, amit aligha tudunk méltóképpen megbecsülni. Nem alakulhatnak úgy a helyzetek, a körülmények, hogy ne mondana igazat. Amikor küldetésének beteljesedéséről, a rá váró keresztről beszélt, amikor tanítványaitól búcsúzott, és felkészítette őket eljövendő apostolságuk próbatételeire, amikor tönkrement életű emberek kértek tőle segítséget, soha nem mondott utólag hamisnak bizonyuló szavakat, és soha nem hitegette az övéit kancsalul festett egek álomképeivel. Lenyűgöző, bizalmat ébresztő és imádnivaló az ő igazmondása. Nem volt ez könnyű lecke egykor tanítványainak, és nem könnyű lecke ez ma nekünk sem. Sokszor okozott egyes emberek és kisebb-nagyobb közösségek életében is alig gyógyuló sebeket, fel nem dolgozható csalódásokat az, hogy hamiskodó, a valós állapotokat letagadó nyilatkozatokkal félrevezették őket. De Jézus nem így tesz. Ő mindig vállalta és vállalja az igazmondást. Életünkről, állapotainkról felállított diagnózisa tévedhetetlenül pontos, megállapításai helytállók. Nem vezet félre, nem csap be bennünket. Néven nevezi a bűnt, lehatol a bajok gyökeréig, feltárja a rejtegetett, letagadott fertőző gócokat. Mert nem akarja azzal növelni, hogy elfedi a bajt. Ezért állt meg az egyház kétezer esztendő óta – le nem tagadható emberi gyengeségek, hamiskodások, bukások, máglyatüzek, üldözések, testvérietlen indulatok, szólamok, gyűlölködések ellenére –, és ezért marad is meg az egyház az idők végezetéig, mert Jézus igazat mondott. Mindig igazat mondott, és igazat mond most és mindörökké. Ezt tette akkor is, amikor tanítványainak arról szólt, hogy az ő békességének lesznek ellenségei. Ezért a tanítványok békessége nem magától értődő kincs. A sálom, az eiréné, az Isten-adta békesség napról napra, újra és újra, küzdelemben megszülető valóság. Mert belső és külső veszélyek leselkednek rá. Igen, Isten békességének voltak és vannak ellenségei. Olykor még saját szívünk is az, amikor inkább álomvilágba menekülünk, amikor azt gondoljuk, hogy megússzuk, ha letagadjuk a bajt, kikerülhetjük a közeledő veszedelmet, ha becsukjuk előtte a szemünket. Bizony nem könnyű belátni, egyszer s mindenkorra megtanulni, hogy a struccpolitika soha nem segít. De hála Istennek, igazat mondott akkor is a Mester, amikor megígérte, hogy ő mégis békességet ajándékoz az övéinek. Ehhez megvan a hatalma, és megvan a lehetősége is, mert ő legyőzte a világot. S egyébként is, ő nem úgy adja a békesség ajándékát, ahogy a világ. (Jn 14,27) A szeretettel kimondott igaz szóval, vagyis igéjével és a minden napon velünk maradó szeretetével teremti meg azt azoknak a szívében és életében, akik hisznek neki, és bíznak benne. Sokakkal együtt tanúsíthatom, neki mindig hihetünk, Jézus Krisztus méltó a bizalmunkra!

(Elhangzott a Magyar Rádió Kossuth adójának hullámhosszán 2006. július 2-án.)

Ittzés János (a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Győr)

Regionális hozzárendelés: Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület