Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2006
- 8
- A hónap igéje: Jézus Krisztus mondja: „Azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10b)
Lelki táplálék
A hónap igéje: Jézus Krisztus mondja: „Azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10b)
A nyári hónapok hírei között minden esztendőben ott találjuk a búzatermés eredményéről szóló beszámolót. A termés minősége előre jelezte hazánkban, milyen lesz a magyarok „kenyere”. Fontos hír volt ez korábban. A kenyér az életet, bőséget jelentette. Sajnos, a gabonahírek, aratási eredmények manapság kevesebbeket érintenek érzékenyen. Önmagában a kenyér már nem jelent bőséget. Mást jelentett egykor, és mást most bőségben élni.
A jézusi kijelentésben, havi igénkben bőségről van szó. Arról biztosít bennünket, hogy általa, Jézus eljövetelével bőségben élhetünk. Mire alapozható előrejelzés ez? Vigasztalás arra az esetre, ha kevés és gyenge minőségű lenne az idei termés? Önámítás, hogy jobban érezzük magunkat, mert valójában szűkölködünk, a hiányokat látjuk, mérhetetlen károkat, hanyagul vett kötelességeket, és nincsenek biztató előrejelzések, kivéve ezt a jézusi ígéretet? Megerősítés és vigasztalás a gyakran élhetetlennek látszó életünkben? Nincs, akit ne érintene a kérdés, mit jelent, milyen bőséget jelent a Jézus szerinti bővelkedő élet.
Azért jöttem, hogy életük legyen… Sok mindent akar tenni az ember az életre hivatkozva. Jézus szava szerint az élet az, hogy Atyánk az emberi életet szerető szívére helyezte. Megtehette volna ezt egy mozdulattal is, hiszen neki van ehhez hatalma, joga. Azonban mást tett. Isten emberi testbe öltözött és eljött. Mozdulat és szó helyett jött hozzánk. Hogy elérjük a célunkat, ahhoz megfelelő közlekedési eszközt választunk. Távoli célhoz gyorsabban haladót. Vonatra ülünk, autóba, repülőgépre, mert a magam sebességével elérhetetlen lenne, távoli maradna a cél. Merre vinne a lábam, a gyarló, önző szívem, a vágyam, a bűneim, ha egyedül kellene útnak indulni, és csak magamra számíthatnék. Jézus a saját szeretetemnél nagyobb szeretettel, az én mértékemen, képességemen felüli szeretettel jött, megismertette magát velem, Istenhez vitt.
Jézus küldetése, hogy mértéken felüli szeretettel jön. Ez a bőség. Óv és ment az Isten bennünket. És ha az ember életét Isten az ő szerető szívére helyezte, semmiben sincs hiányunk, nincs mitől tartunk, félnünk. A szükségben, a bajban is reményt jelent Isten, a kiszámíthatatlanság idején is tudjuk, nála mire számíthatunk. Bővelkedünk a reménységben, hiszen nem itt, nem ott élünk, hanem Isten szerető szívén. Aki hisz, számára a nehézségek esetén a legnagyobb bőség a reménység. Dúskálhat az Istenre hagyatkozó, szeretetében megszámlálhatatlan a megoldás, a kiút.
A bőség, a bővelkedő élet Jézus szavaiban bocsánatot, újjászületést, új életet és gyümölcstermést is jelent. A felfoghatatlan bőkezűsége leginkább abban van, amivel éltet, és ami szerető szívére vonta életünket, a kegyelme. Persze csak azok tudják és ismerik ezt a bőséget, akik nehéz keresztjük alatt megtapasztalták, és új életet kezdhettek kegyelme által. Isten bőkezű bocsánatát és felsegítő erejét a nyomorult, bűnét megvalló, az Isten előtt térdre boruló ember megismeri. Atyánk nem véletlenül kínálja és adja a mértéken felüli életet, a bűnbocsánatot. Míg a szeretetre való képességünknek önmagában elég alacsony a mértéke, hiszen magam vagy érdekeim irányítják, addig az emberi bűnnek, aljasságnak mértéke határtalan. A törvényeket szívfájdalom, megbánás nélkül átlépő, halála felé menetelő embernek nagy irgalomra van szüksége. Nekünk mindannyiunknak. Csak ez a minden mértéket felülmúló, mindent megtisztító kegyelem, Krisztus teste és vére vihet minket Isten ölébe. Visszatérít az egyre nagyobb méreteket öltő pusztítástól, kedvünkre való egyéni játszmáktól, és ad üdvösséget. Halljuk meg, akik elvétettük, és akik elvétjük a mértéket, “azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek”.
Kenyeret azok is kapnak, akik nem ismerik a búzakalász sorsát. Táplálkoznak, pedig nem kérték Istentől a „mindennapit”. Isten irgalma is kiáradt mindenkire, pedig nem kértük erre. De Isten irgalmából, a bűnbocsánat öröméből azok élhetnek, akik ismerik az Isten irgalmát, új életet teremtő szabadító erejét Fiában, Krisztusban.
Áldunk Urunk, hogy mértéken felüli irgalmadból élhetünk, az Élet Kenyere lettél nekünk, és bővelkedhetünk benned és általad.
Ferenczy Andrea (ev. lelkész, Esztergom)
Regionális hozzárendelés:
Esztergomi Evangélikus Egyházközség
|