Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Ilyenkor, év elején, különös erővel hatnak ránk Jézus szavai az isteni gondviselésről. Akár sokat olvasott mondatok ezek, akár most látjuk őket először. Mert hiszen szeretnénk bizakodva tekinteni az új év elé, félelem és aggódás nélkül, felszabadultan. És mert Jézus szavai nemcsak egykor voltak érezhetően mások, mint a farizeusok és írástudók – ma talán úgy mondanánk, hogy filozófusok és vallásbölcselők – szavai. Mert az ő szavának hatalma volt és lesz is. Mert élesen vág az ember élethelyzete és az arra adott életválaszai közé, hogy aztán gyógyítson. Ezek a mondatok pedig igazán olyanok, mint a zaklatott szívet gyógyító balzsam.

Jézus szavaira szükségünk van, mert sajnos kultúránk a félelem kultúrája. Ezt gerjeszti, és ebből termeli újra önmagát. Ez a félelem kicsinyenként a gyermekek lelkébe is beleszivárog, hogy aztán majd továbboltódjon a következő generációkba, és növessze a céltalanság kiszáradt fáját. A kiábrándultság és kiégettség kétségbeesett ágait, annak ezer gyümölcsével, hogy jóllakjon vele a fogyasztói társadalom képzeletbeli piramisának csúcsa. És ennek a folyamatnak még korántsem tartunk a végén. De mi az, ami az ember számára a félelmet okozza? Ma általában a létbizonytalanságot szokták ennek okául meghatározni. Ebbe a sokat emlegetett fogalomkörbe pedig beletartoznak: a megélhetési nehézségek, az anyagi biztonság hiánya, az egészségért való aggodalom, és még sorolhatnánk tovább. Ezen problémák lekicsinylése nélkül vizsgáljuk meg, hogy tényleg az-e a lét, amit a létbizonytalanság szóban értünk alatta? Azt gondolom, ennek vajmi kevés köze van a léthez. Ezek annak rárakódott vagy fölvett keretei, ruhái pusztán. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? A lét az emberi életet szemlélve legfeljebb akkor mutatkozik – akkor is diszkréten –, amikor még vagy már nem számítanak a félelmet, „létbizonytalanságot” okozó, a világból, az anyagi életből magára vett tényezők, ruhák, álarcok, jelmezek. Valaki azt javasolja, hogy tekintsük úgy az életet, mint egy régi építésű bárkát, amelynek a kor-mányrúdja hátul helyezkedik el. Nézzük a vége felől, hogy rálátásunk legyen az egészre. Talán így helyes összefüggésbe kerülnek a dolgok, és jó irányt vesz fel a hajó. Régi bölcsesség, hogy az ember nem hoz, és nem visz ki a világból semmit. Ha Isten elé kell mennem, Én semmit sem vihetek, De Jézusom szent véredben Minden jót elnyerhetek. Mert nekem az igazságot Megszerezte szent váltságod. Azt vihetem Istennek: Elég a te kegyelmed – mondja egyik énekünk (EÉ 326,3). Vajon mi válik fontossá ott a végén? Talán azok a dolgok, amik miatt aggódtunk egész életünkben? Nem, azok mind semmivé foszlanak… de keressétek először az Isten országát… – mondja Jézus. Az ő szavai arra utalnak, hogy a félelem a hit ellentétéből adódik. Amely abban az elhomályosult látásban testesül meg, hogy ha az ember gondolatban, lélekben nem az Istentől kapott jelenben, hanem a félelme által kivetített vélt és félt jövőben él. Elképzeli mindazt a dolgot, amelyről félelmei szólnak, és mivel gondolatban megfesti, kiszínezi azokat, ezáltal félelmei még nagyobbakká lesznek. Így gyűrűzik tovább az ember lelkében az önmagát gerjesztő félelem, amely az ember számára nem hagy felhőtlenül egy percet sem. A félelem és aggodalom az ember legnagyobb ellensége, mert rosszat hoz ki az emberből – saját maga és mások ellen. Azt mondják, hogy a boldog ember soha nem gonosz, azonban a félelemből fakadó boldogtalanság nemcsak annak az embernek az életét rontja el, hanem mindenkinek fájdalmat okoz, aki vele kapcsolatba kerül. Ez olyan érzés – sőt több mint érzés, életszemlélet, lelkület –, amitől az ember, ha már felismeri, legszívesebben szabadulna. Jézus mondja: Ne aggódjatok a holnapért - majd a holnap aggódik magáért, elég minden napnak a maga baja. Éljünk ott és akkor, ahol és amikor élnünk kell. Legyünk jelen. Azt mondják a Krisztus-hívő lelkigondozók, hogy legyen életünk legfontosabb pillanata az, amelyik éppen most van, legfontosabb embere, akivel éppen most beszélgetünk – mennyi minden megoldódna ezáltal. És azt is mondják, hogy ne akarjunk ma erőt a holnaputáni problémánkhoz. Ma a maihoz kapunk, holnap a holnapihoz. De ha már a maihoz megkaptuk, akkor ebből egyetlen tisztességes következtetés adódhat, hogy bízzunk, mert a holnapihoz is meg fogjuk kapni – mert erre van ígéretünk. Csak annak lesz csodákban része, aki meglátja a csodákat, és mer Istenre hagyatkozni. Mer a jelenben élni a jövőbe és múltba menekülés helyett. Ez a jelenlét, ez a helytállás nem más, mint a hit. Mégis hiába bizonyítja az ember értelmével, hogy a félelemnek nincs alapja, és amit annak vél, az érzéki csalódás csupán, azt az ész érveivel megszüntetni nem lehet, mert nem értelmi kategória. A félelem megoldása másutt keresendő. János levelében a félelem ellentétének nem a bátorságot mondja, hanem a szeretetet. Mert ha jól belegondolunk, akkor a bátorság – vagy legalábbis az, amit mi leggyakrabban annak nevezünk – nem más, mint a félelemtől való félelem és menekülés. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet – olvassuk János első levelében. Tehát a szeretet a félelemmentesség. Azaz egészség. Amely ad és nem veszít, amely osztódik és nem lesz kevesebb. Tudjuk, hogy az Isten szeretet. És mivel szeretet, ezért nem a mások és magam elismerésén hízott vagy kritikáján fogyott egómra tekint, hanem Jézusra és az általa kapott Istengyermekségre. Mert ez az, ami olyannyira Isten kezében él, mint a mező lilioma. Isten azt mondja: ez vagy. Ezért nekünk sem marad más önmeghatározás. És mivel az Isten szeretet, ezért Atya, aki tudja, mire van szükségünk. Ez a félelemtől való szabadulás, gyógyulás alapja. Olvassuk sokszor Jézus szavait. Mert ez az ige olyan, amivel az évet kezdeni és folytatni érdemes, és amely üzenetként továbbadásra méltó a mai világban. Mert nem mindegy, hogy mi adatik át a mai és az eljövendő nemzedékeknek, milyen gondolkodásmód, milyen lelkület: gyakorlati materializmus, és ennek gyümölcseként félelem, vagy Istenbe vetett hit, és gyümölcseként a szeretet. Ha a szeretet, akkor valóban az élet megy tovább, és azzal minden más is megadatik, megoldódik…

Németh Szabolcs (ev. beosztott lelkész, Mencshely)

Regionális hozzárendelés: Mencshely–Nagyvázsony–Szentantalfa–Zánkai Társult Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::