Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Hosszú, kígyózó sorok, ideges, gyakran szitkozódó emberek, veszekedés – ez jellemezte a 2007-es esztendő elejét, ezt láthattuk az okmányirodáknál és a gázszolgáltatók ügyfélszolgálatánál. Mindezek hátterében egy bűvös fogalom állt, amit „gázár-kompenzációnak” neveznek, ami az év elején megemelt ár rászorultsági alapon való állami ellensúlyozását jelenti. Vagyis akinek kevesebb a fizetése, annak kevesebbet kell fizetnie a gázért.

Nos, hogy ez jól működő rendszer lesz-e, erre a választ a következő hónapok hamar megadják. Hiszen az elméletileg igazságos rendszer rengeteg kiskaput hagyott az ügyeskedőknek. De tegyük félre most ezeket az új fogalmakat, melyek ugyan befolyásolják az életünket, de nem válhatnak meghatározóvá. Egy keresztyén ember számára ezek csupán körülmények, amelyek alapállapotát, vagyis a kegyelemben való életet nem kérdőjelezhetik meg, de az ezzel kapcsolatos játékokba, ügyeskedésekbe sem szállhat be. Persze az élet egyéb területén megjelenő kompenzációról azért érdemes szólni. Arról, ami a mindennapok ellensúlyozását szolgálja. Így gyakori, hogy a belső egyensúly visszaállítása érde-kében valamilyen (pót)cselekvésbe kezdünk. Eszköztárunk egyéntől függ, határtalannak tűnik, mégis véges, hi-szen van, amit már egyszerűen nem tudunk ellensúlyozni, mert kevesek vagyunk hozzá. Igaz, hogy a nehéz nap után jól esik egy nagy séta, ahol úgymond kiszellőztethetjük a fejünket, vagy egyéb kikapcsolódás. Van, aki leroskad a televízió elé úgynevezett agymosásra, esetleg rátapad a számítógép monitorára böngészve a világhálón, ami messzire repíti a hétköznapoktól. A cél mindig egy, kiszakadni a túlhajszolt, a harcos mindennapokból, a konf-liktusokból, elnyerni valami viszonyla-gos békességet. Amikor száműzhetjük magunkból a nem csupán istentelen, hanem embertelen világ folyamatait. Finoman szólva furcsa, hogy az Úristen által tökéletesre megteremtett, de elégedetlenségünk és hitetlenségünk által totálisan átformált világban nem tudunk másként létezni, mint ezzel a gyakran tudatos, de nagy általánosságban tudat alatti cselekvéssorozattal, a kompenzálással. Bizony nem véletlen, hogy az otthon annyira szent és sérthetetlen, hogy sokan összerezzennek, ha megszólal a csengő, mert még a végén be kell engedni valakit ebbe a mesterségesen legyártott kis világba, a viszonylagos béke apró szigetébe. Sajátos életvitel, sajátos konfliktus-kezelés. Mert ez valóban nem más, mint a külső és belső konfliktusaink, békétlenségeink sajátos módon való kezelése. Az, hogy ez mennyit ér, azon mindenki elgondolkozhat, átérezheti felszínes és ideig tartó voltát. Hiszen mindig van valami, amit ezekkel az eszközökkel nem lehet az életünkből kiűzni, ami folyamatosan ott van a szí-vünkben, ami ott motoszkál a fejünkben, ami békétlenséget hoz. Bizony igaz, hogy eszközeink végesek, mert az igazi békesség nem a mi kompetenciánk; önmegváltó mechanizmusaink gyorsan kudarcot vallanak. Milyen csodálatos is ez az ige, ami erre a hónapra mint vezérige elénk került, ami rámutat arra, hogy ahol már megbuknak kompenzáló technikáink –amelyek valós megoldást igazából sosem adnak –, ott is számíthatunk az Úristenre. Amíg a hitben való reménysugár el nem éri a szívünket, addig nem teszünk mást, mint istenellenes hatalom alatt élve szemben állunk vele. Minden problémánk gyökere rendezetlen viszonyunk Urunkkal, de Krisztusban ő elvette a fogva tartó hatalom erejét, így rendeződhet viszonyunk vele, sőt embertársainkkal is. Ez fantasztikus felismerés, hogy azt, amire mi képtelenek voltunk, azt, amit fel sem ismertünk, Krisztus már ellensúlyozta. Ez az igazi békesség, amikor az ő igazságában élhetünk. Ez az, ami eltakarja múltunkat, ami boldoggá teszi jelenünket, és rendezi jövőnk kérdését is. Minek önmegváltó technikák sorát kifejleszteni, amikor van Megváltónk, és így békességünk van Istennel!? Sokkal több ez, mint jóleső érzés vagy vallásos hangulat, ez állandó valóság! Ezért valóban érdemes lenne hosszú sorokat is kiállni, de még ezt sem kell, hiszen Urunk már mindent elrendezett, dicsősége beragyogja életünket. Ezért kell hálát adnunk! Ámen.

Vancsai József (ev. lelkész, Bakonyszombathely)

Regionális hozzárendelés: Bakonyszombathelyi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::