Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Megkérdeztük

Hozzászólás a cikkhez

Nemcsak „szórvány-papként”, hanem minden szolgálati helyemen, ökumenikus beállítottságú voltam és vagyok. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a keresztény egyházak tagjai ellenségesek legyenek egymással, mert kinevet minket a világ.

Egy kis szatmári faluban nőttem fel. Apám, aki szintén görög katolikus pap, a 60-as években került oda. Azt tapasztalta, hogy rossz viszony van a római katolikus pap, a református lelkész és elődje, a görög katolikus pap között. A faluban is ez volt látható, a különböző felekezetűek nem szóltak egymáshoz. Mindkét lelkészt megkereste, és ha nem is rögtön, de hamarosan jó kapcsolatba, sőt barátságba került a három pap. Ez önmagában is szép, de a következménye még szebb. Az emberek látva a három lelkész barátságát elkezdtek egymás felé közeledni mondván: „ha a papok jóban vannak, akkor mi mért ne lehetnénk…” A keresztény ember, Krisztus követője, nem is lehet más, mint ökumenikus gondolkodású, mert minden megosztás, széthúzás a „diabolostól” (diabolos=a megosztó, vagyis a gonosz) és nem az Istentől való. Aki lelkészként, papként nem az egység munkása, az nem teljesíti Krisztus parancsát, hogy „egyek legyetek”! Egy a Pásztor és egy nyáj. Jól példázza ezt, már az első időből, Pál és Péter „vitája” a zsidó és pogány keresztények étkezéséről („külön vagy együtt” – Gal 2,11–14). Ők az egység mellett döntöttek! Ökumenikus esteken együtt imádkozni, énekelni, elmélkedni és utána együtt enni már jól tudunk, ott azonban még nem tartunk, hogy az utolsó (úr)vacsorán is együtt étkezzünk Krisztussal. Még csak külön-külön, saját igazunkról meggyőződve fogadjuk el a vacsorát Jézustól. A Megváltó türelmes velünk, de az ő igazsága az, hogy közös asztalhoz hív minket. Ez a közösség, csak vele, csak benne jöhet létre! Megkérdezhetjük magunktól, van-e evangélikus, római katolikus, református vagy görög Krisztus? Megkérdezhetjük magunktól, hogy ebben az elvallástalanodott, szekularizált, pogány, kiüre-sedett világban megtehetjük-e, hogy ne egymással közösségben, egyetértve, egymást segítve apostolkodjunk, tiszteletben tartva a másikban felismert értéket, példát véve Pétertől és Páltól. Szórvány vidéken, itt a Dunántúlon kis közösségeinkben csalá-diasan, de intenzíven éljük meg hagyományainkat. A nagyobb közösségek között élve színfoltja lehetünk a kereszténységnek. Sokan jönnek, azok közül, akik hallanak rólunk, hogy lássák, kik is vagyunk, milyenek a hagyományaink. Gyakran átélem, ha valaki megnézi a templomunkat vagy részt vesz liturgiánkon, és van alkalmam magyarázni a párhuzamokat a más egyházak liturgiáival, hogy csodálkoznak mennyire egy szőlőtőből származunk. Dunántúli szórványban az a tapasztalatom, hogy minden felekezet részéről nyitottságot, szeretetet kaptam, amit jelez hozzám intézett kérdésük is. Ez erőt ad nekem, és köszönöm.

Menyes Gyula (püspöki titkár, Győr)

::Nyomtatható változat::