Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Egyéb

Mottó: „Fiatalok voltunk, és azon nevettünk, hogy húszéves gyerekektől egy világhatalom félt!”

2007. január 29-én, 65 éves korában elhunyt Illés Lajos, a legendás Illés Együttes alapítója, a kisoroszi református gyülekezet kántora. Lapunk hasábjain egy 1998-ban készült és a Megrepedt nád c. gyülekezeti lapban megjelent interjúval emlékezünk a Kossuth-díjas zeneszerzőre.

Létezik egy kis falu a Szentendrei-szigeten. A neve: Kisoroszi. Ebben a községben él egy református gyülekezet. Lelkipásztora Illés Lajosné Makkai Lilla lelkésznő. Egy szombat esti istentiszteleten vettem részt náluk. A kiváló és tartalmas igehirdetés valóban lelki táplálék volt számomra. De ami igazán különlegessé tette ezt az alkalmat, hogy az orgona mögött az egykori legendás Illés Együttes vezetője, Illés Lajos ült. Gyülekezet, ahol rockzenész a kántor. Az istentisztelet végén a záróének éneklése után a lelkészlakásban beszélgettünk életéről, családjáról, szolgálatáról, hitvallásáról.

• Hogyan kezdtél el zenélni? - Édesapám taníttatott hétéves koromtól tizenöt éven keresztül. Ő maga nem zenélt, csak kitalálta, hogy nekem ezt kell csinálnom. Egy-két évig nekem sem tetszett, – addig bottal a kezében járkált mellettem – de utána megszerettem a hangszert. - Hogyan alakult meg a később legendássá vált Illés Együttes? - Folyamatos volt a formálódása. Még általános iskolában kezd-tük. Jó dolog volt együtt, a magunk örömére zenélni. Igaz, elég primitíven, de mégis jobb volt, mint egyedül. Végül az érettségire összeállt egy kis zenekar. Ingyen fellépéseket vállaltunk a magunk szórakoztatására. Az együttesbe jöttek-mentek az emberek, és közben kialakult egy egyetemista társaság. Aki elvégezte az egyetemet, elment. Itt már lemezt is készítettünk, országos hírnevünk volt. Én voltam a szervező, és akkoriban az együttesek általában a vezetőkről kapták a nevüket. Így lett ez Illés... - Egy film is készült rólatok: „Ezek a fiatalok” címmel... - Az fikció, mese. Valójában nem is tudom, miről szól. Régen láttam... - Én úgy gondolom, hogy az Illés olyan fontos volt a magyar fiataloknak, mint Angliában a Beatles. - Az erősítőkkel és az elektromos hangszerekkel való zenélés volt az újdonság mindkét együttesnél, amit akkor beat-zenének hívtak. Azelőtt senki sem csinált ilyet. Elsősorban ez volt vonzó a fiatalok számára. Belőlünk tulajdonképpen a hatalom csinált igazi sztárt! Lovasrendőrök, hosszú haj, a fiataloknak „csakazértis” tetszett, amit csináltunk. Szegények voltunk, a fillére¬ket tettük össze hangszerek-re. Valójában az Illés története 1965-tól kezdődik. Kez¬detben ját-szottunk Beatles-számokat is. Egyidősek vagyunk velük. - A nemzet iránti szeretet, a szabadságvágy, a diktatúraelle-nesség mennyire volt fontos a dalaitokban? Hiszen szinte mindegyik éneketek szövege erről szól. - Nyugaton polgárpukkasztó volt a rockzene. Itt nálunk Magyar-országon kommunistapukkasztó. Új irányzat volt ez szöveggel, ze-nével, hiszen a fiatalok nyelvén sok mindent el lehetett mondani. Persze a hatalom sem volt bolond. Volt ugyan cenzúra, de ami átment az átment. Aczél elvtársnak sok mindent köszönhettünk. Fiatalok voltunk, és azon nevettünk, hogy húszéves gyerekektől egy világhatalom félt! Amikor Londonban koncerteztünk, Bródyék nyilatkoztak a BBC-nek, amit lehallgattak. Jó London, clubok, az emberek felszabadultak stb. – mondták. Nem akartak belőlünk mártírt csinálni. Hazajöttünk és egy évre kitiltottak bennünket Budapestről a rá-dióból, a televízióból. De erről nem maradt semmiféle dokumentum. - Milyen a kapcsolatotok egymással? - Laza a kapcsolat. 1972-ben befejeztük. Akkor jött egy mély-pont. Feltettük a kérdést, hogyan tovább? A vélemények megoszlottak. Egy-két év feltöltődésre lett volna szükség, hogy folytassuk. De mivel nem volt tartalék pénzünk, mindenkinek csinálni kellett valamit. Abban az időben nagyon kevés volt a magnó és a lemezjátszó. Párezer darabot elkészítettek egy lemezből, és ha elfogyott, vége. Ebből sem volt több bevétel. Mindenki önálló úton indult el. - Hogyan lettél református lelkésznő férje? - Amikor a zenekar összeállt, én már házasember voltam. Fele-ségem tíz évvel ezelőtt végezte el a református teológiát. Előbb lettem a férje, és utána lett lelkész. Ez a hivatás családi örökség is, hiszen az ő nagyapja református püspök volt Kolozsváron. Két fiam van, és hat unokám. Feleségem és Dávid fiam majdnem egy időben végzett a teológián. Ő is lelkész. - Milyen, amikor egy gyülekezetben rockzenész a kántor? - Hat éve vagyunk Kisorosziban. Feleségem megválasztásánál döntő volt, hogy én vagyok a férje. Az ifjúság utasította a presbitériumot, hogy mi jöjjünk ide, mert akkor az Illés Lajos majd zenél nekik. Ez nem egészen így van. Nem szoktam „Illést” játszani. A rádióban, tévében sem szívesen hallgatom magam. Nekem nincsen lemezem, kazettám, újságcikkem, videoszalagom és semmiféle archívumom. Szép volt, jó volt, de annak az időnek vé-ge... A gyülekezetben zongoraórákat tartok, angolt tanítok, és kántor vagyok. Természetesen ezeket ingyen teszem. Egyébként ma is írok zenét; jogdíjakból, filmzenékből, színházi zenei darabokból van jövedelmem. Nemrég jelent meg dupla CD felvételem Magyar ének (Cantus Hungaricus) címmel. - Nehéz ma zenét szerezni? - Nem könnyű. Ma üzlet lett a zene. Ez minőségi romlással is jár. A közízlés alá ment a színvonal, hogy az eladása biztos, és könnyen fogyasztható legyen. Háttér vagy alkalmazott zene lett. Nincs odafigyelés sem. A videoklipek még jobban elvonják róla a figyelmet. - Mit jelent számodra a hit? - Csendben, magamban próbálom megélni a hitemet. Nem hivalkodom vele. Ez adomány, ami nem mindenkinek adatik meg! Élek vele és általa! Ettől tudok dolgozni, alkotni!

Menyes Gyula