|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2007
- 03
- BÖJT 3. (OCULI) VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
BÖJT 3. (OCULI) VASÁRNAP HETE
„Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” (Zsolt 34,8) „Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.” (Zsolt 34,20) „… és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hoz-zá menekül.” (Zsolt 34,23)
Az istenfélő ember megtapasztalhatja Isten őrző, mentő, gondviselő szeretetét, mert ő mennyei világának szolgáló lelkeit (angyalait – Zsid 1,14) mozgósítja, elküldi a benne bízók megmentésére.
Luther is átélte ezt a csodát, amikor a reformáció szent szolgálatában a sátán kísértései és támadásai ellen Isten adott neki védelmet. Ezért is kérte naponta reggeli és esti imádságában a mennyei Atyá-tól: „Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam.” (EÉ 729–730. old.) Ezt kérhetjük mi is Istentől, mert földi életünkben sok baj, nyomorúság, kísértés és szenvedés érhet bennünket is, hogy megszabaduljunk ezektől a reánk nehezedő testi, lelki terhektől.
A zsoltáron keresztül, böjt összefüggésében arra is kapunk biztatást Istentől, hogy bűneink terhével is hozzá menekülhetünk, mert Fia áldozatáért elveszi azokat. Ezért nem kell félnünk az ítélet napjától, ugyanis nem kell bűnhődnünk bűneink miatt, mert értünk, helyettünk Krisztus bűnhődött (Ézs 53,5) a keresztfán.
Pintér János (ny. ev. lelkész, Szombathely)
Regionális hozzárendelés:
Szombathelyi Evangélikus Egyházközség
|
