|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2007
- 03
- BÖJT 6. (PALMARUM) – VIRÁGVARÁRNAP – VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
BÖJT 6. (PALMARUM) – VIRÁGVARÁRNAP – VASÁRNAP HETE
„Engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg és oltalmazz, Istenem! Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadás-sal.” (Zsolt 69,30–31) „…dicsérje őt az ég és a föld …, mert Isten megszabadítja Siont!” (Zsolt 69,35–36)
Böjt 6. vasárnapjának külön neve van: virágvasárnap. Ez a vasárnap emlékeztet arra az eseményre, amikor a Megváltó szamár hátán bevonult Jeruzsálembe, szenvedésének színhelyére. A sokaság „ho-zsánna” imádságos kiáltással köszöntötte, ami azt jelenti: szabadíts meg, segíts meg! Itt azonban ennél többet jelentett, dicsőítő, magasztaló köszöntése volt a Messiás-királynak.
A zsoltáríró is megsejtett valamit abból az isteni kegyelemből, amelyet a Messiás által ad Isten a világnak. Ezért használt olyan kifejezéseket, amelyek Krisztus szenvedésére utalnak és az evangéliumokban is előfordulnak (Mt 27,48; Mk 15,36; Jn 19,29.)
A zsoltár első fele (1–16) a bűn miatt vergődő ember szorongásait és könyörgését fogalmazta meg. A mára kijelölt második fele (17–37) már a szabadulás reménységét és az ebből fakadó hálát tükrözi (14.v.).
Ezért virágvasárnapi reménységgel tekintsünk mi is az érettünk szenvedő Krisztusra, aki győzött bűn és halál felett,
Pintér János (ny. ev. lelkész, Szombathely)
Regionális hozzárendelés:
Szombathelyi Evangélikus Egyházközség
|
