Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Iskoláink

„Elballagunk…”

Ezen a tavaszon befejezi gimnáziumi ta-nulmányait az osztályom! Milyen sok idő telt el azóta, hogy először sorakoztattam őket 1999 őszén az évnyitóra várva az udvari hársfa alatt. Kicsi gyerekek voltak akkor, teli kíváncsisággal, várakozással: milyenek lesznek az osztálytársak, milyenek lesznek a tanárok, nehéz lesz-e a gimnázium? Jókedvűek, mozgékonyak voltak, mint egy nyüzsgő hangyaboly. Szemükben csillogott az őszinteség, az értelem, látszott rajtuk, hogy jószívű, szeretni való gyerekek. Örültem, hogy én lehetek az osztályfőnökük, de amikor az évnyitón beültünk a templomba, egy kicsit szorongani kezdtem, mert belegondoltam, hogy milyen nagy feladatot vállaltam. Egy közösséget irányítani 10 éves kortól 18 éves korukig, abban az időszakban, amikor a legfogékonyabbak, a legsebezhetőbbek, a legtöbbet változnak, felelősségteljes dolog.

Tudtam azonban, hogy nem vagyok egyedül. Tanártársaimmal, iskolánk lelkészeivel közösen azt szerettük volna elérni, hogy mindenkor hűn álljanak meg Isten és ember előtt. Isten előtt, akiknek áldását, segítségét minden reggel együtt kértük. Az emberek, a világ előtt, hogy kellő tudással, ismeretanyaggal rendelkezzenek, hogy elboldoguljanak a sok gonddal, problémával teli világban. A gyermekkor lélek- és jellemformáló időszaka kezdődött, amikor erények formálódtak, a világban való útkeresés valósult meg. Napi cselekedeteiket szigorú értékek szabályozták, ahol vezérlő elv volt a kultúra, a közösségi kapcsolatok tisztelete, annak tudatosítása, hogy a becsületesség mindig több az ügyeskedésnél, és nem feltétlenül az jut legmesszebb, aki szüntelenül elöl csörtet, s nem szavaink, sokkal inkább tetteink jelzik az értékek melletti kiállásunkat. A szülőknek köszönöm, hogy gondjainkra bízták legféltettebb kincsüket, a gyermekeiket. Eszembe jutnak a szülői értekezletek, ahol mindig együttműködve, a gyermekek fejődését szem előtt tartva baráti hangnemben folytak a tanácskozások. Eszembe jutnak azok az egyéni beszélgetések, ahol arról volt szó, hogy milyen mószer lenne a legcélravezetőbb a képességek kibontakoztatásához. Elismerésre méltó, hogy ebben a változó világban mindig megteremtették a lehetőséget gyermekeik számára, hogy maximálisan kibontakoztathassák képességeiket, hogy jó eséllyel induljanak a tavaszi megmérettetésen, zökkenőmentessé téve az első lépéseket a felnőtté válás útján. Igen, a felnőttkor küszöbére értek a hajdani kisdiákok, eljött az ideje a búcsúzásnak. Torokszorító érzés elbúcsúzni a 27 kedves diáktól, akikkel megannyi szál kötött össze az elmúlt nyolc évben. Remélem, hogy hallani fogok róluk a következő években, értesítenek sikereikről, örömeikről, megkeresnek, ha vigasztalásra lesz szükségük. Szeretném hinni, hogy tudják, Győrben, a mi lutheránus szigetünkön mindig otthon vannak, az ajtó mindig nyitva áll előttük. Kívánom, hogy érettségijüket, további életüket Isten áldja meg gazdagon!

Téri Lászlóné Décsei Julianna osztályfőnök Péterfy Sándor Ev. Oktatási Központ, Győr

Regionális hozzárendelés: Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú M?vészeti Iskola és Kollégium