Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Visszhang

„Énekeljetek új éneket az Úrnak…” (Zsolt 96,1) Sokan úgy gondolják: akkor felelnek meg a zsoltáríró felszólításának, ha csak új éneket énekelnek. Meggyőződésem, hogy tévednek.

Tudom, sokszor terítékre került és sokat vitatott kérdése ez egyházi zenei életünknek. Számosan nyilatkoztak – köztük jelentős szaktekintélyek – pro és kontra. Magam Wulfné Kinczler Zsu-zsannával értek egyet, aki így tette fel a megdöbbentő kérdést egy előadásában: „Van-e még zenében is megnyilvánuló lutheránus önazonosságtudat? (…) Vagy el tudunk képzelni lutheránus egyházat korlátok nélkül?!” (Magyar Egyházzene, 2005/2006. 1-2. szám, 148., 151.o.) Sajnos a kérdés nem költői, nagyon is valóságos helyzetlátáson alapul. Kodálytól tanultuk, hogy a kisgyermeket először zenei anyanyelvünkkel kell megismertetnünk, később erre épülhet rá más népek zenéje. Egyházunkban sem fordíthatjuk meg a sorrendet, hiszen evangélikus hitünk zenei anyanyelvét az óegyház gregorián dallamkincséhez csatlakozó korálok képezik. Ha nem szerettetjük meg fiataljainkkal a több évszázados – esetenként másfélezer éves – énekeinket, később sem fogják szívesen énekelni őket. Hallom a mindennapos válaszokat: Az ifjúságot csak a gitáros új énekekkel lehet „megfogni”, hozzájuk közelálló, számukra könnyen emészthető dallamvilág az, amelyre pozitívan reagálnak, amellyel aktivizálhatók. De vajon ki kell-e szolgálnunk az ő igényeiket? „A gyermekeknek egyértelmű értékrendre lenne szükségük” – vallja az egyházzene szakavatott tudósa, Szendrei Janka (uo. 145.o.). „… sokszor nem az játszik-e itt is szerepet, hogy nem ismerjük eléggé énekes-könyvünket, nem vagyunk az anyag birtokában? Azaz saját bizonytalanságunkat vetítjük ki a gyermekekre. A gyermekeknek az a vonzó, amit vonzó, hiteles módon ťtálalnakŤ, kínálnak (uo. 149.o.). Aktív tanári pályámon tapasztaltam, hogy az elkötelezettség és a sok fáradozás meghozza az eredményt: kamasz fiúkkal is meg tudtam szerettetni számos népdalt, énekkarosaim szívesen énekeltek Bach-korálokat. Sok évtizedes tapasztalat alapján kialakult meggyőződésem, hogy az értékálló, nem a pillanatnyi igényt kiszolgá-ló zenére – megfelelő előkészítő munkával – fogadóképessé lehet tenni a fiatalokat. Megérinti őket énekeskönyvünk repertoárjából számos dallam és szöveg. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy egyházzenészeink közül valaki, aki erre késztetést érez, de még inkább egy munkaközösség vállalkozhatna olyan kiadvány összeállítására, amely könyvből és hangzó anyagból áll. A könyv egyrészt legértékesebb, teológiai, zenei és irodalmi szempontból is mértékadó énekeinkből adna válogatást, másrészt rövid elemzésekkel segítené a lelkészeket, hitoktatókat. A hangzó anyag nemcsak az énekeket foglalná magába, hanem az egyházi zeneirodalom legjelentősebb alkotásai közül – a gregoriántól a 20. századig – közölhetne részleteket. Hitem szerint az szolgálná teljességben Isten dicsőségét, ha az ifjúsági alkalmakon, családi istentiszteleteken a gitáros énekek kiegészülnének korálokkal. Ezáltal korosztálytól függetlenül evangélikus identitásunk is folyamatos megerősítést kapna.

Gerhát László nyugalmazott tanár, karnagy, kántor, Ágfalva

Regionális hozzárendelés: Ágfalvi és Sopronbánfalvi Társult Evangélikus Egyházközség