Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Aktuális

A két, egymástól légvonalban mindössze másfél kilométerre fekvő község evangélikus gyülekezetei a trianoni határok meghúzása előtt összetartoztak. Ágfalva volt az anyagyülekezet. Templomának méretei impozánsak, ennek oka, hogy régen Lépesfalváról és Bánfalváról a leánygyülekezetek az anyagyülekezetbe jártak istentiszteletre. Aztán jött a sok évtizedes elzártság egymástól, amikor az anyát nemcsak a lányától való elszakítottsága miatti könnyek fojtogatták, hanem a kitelepítés során megfosztották többségükben azoktól, akik a helyi gyülekezet életében az anyai örömöket is jelentették, vagyis a jövőt!

A kitelepítettekkel 1989 után erősödött meg a kapcsolat. De a sok évtizedes elzártságot követően megnyílt a lehetőség arra is, hogy az egykori leánygyülekezettel – amely maga is anyává lett – ismét szorosabb kapcsolat épüljön ki. Sághy Balázs ágfalvi-sopronbánfalvi és Jakob Kruse lépesfalvi lelkészek intenzív, lelkes szolgálata az elmúlt években hidat épített gyülekezeti szinten, de egyúttal a két falu lakossága közötti kapcsolatban is. Ezzel a két ország közötti alapszintű regionális együttműködés példájává is vált. Május 19-én délután az ágfalvi evangélikus templomban istentisztelettel kezdődött a szerződés-aláírási ünnepség. Ezen Herwig Sturm osztrák püspök és Gabnai Sándor, a soproni egyházmegye esperese köszöntötte a templomot megtöltő két határ menti gyülekezetet és a vendégeket. Sturm püspököt a templom oltárképe ragadta meg, mert nevéhez kapcsolódik a viharos tengert lecsendesítő Jézus szolgálata. Jézus sokszor csendesítette le a történelem viharában (Sturm) az övéi hajóját elnyelni akaró hullámokat. A partnerkapcsolati szerződés aláírása a határon, az egykori vasfüggöny helyén történt. Ezen köszöntőt mondott Manfred Koch szuperintendens, valamint Gaál István és Herbert Tschürtz polgármesterek. Az ünnepen közreműködött a lépesfalvi Heimatklänge zeneegylet fúvószenekara, nemcsak hangulatos keretként, hanem záróénekünket is kísérte, hálánk kétnyelvű kifejezéseként. (Áldjad, én lelkem... – Lobe den Herren...) Végül a lépesfalvi gyülekezet vendégei lehettünk, ahol az egykori leánygyülekezet nemcsak az anyát látta vendégül terített asztalok mellett, hanem a helyi lelkész (egykori soproni lelkésztársam) és felesége (volt konfirmandusom) a régi szeretettel fogadta a kissé távolabbi szomszédot is. Évtizedek elzártsága után az egymás felé nyitottság szép jelképe volt, amikor a két szomszédos gyülekezet átadta egymásnak temploma kulcsmásolatát, hogy bármikor beléphessenek mindegyikbe, és testvéri közösségben lehessenek egymással. Imádkozzunk azért, hogy a példaadó szerződés munkálja az elzártságból szabadultak háláját, a bénító határt áttörő nyitott szeretetet, valamint a kulcsfontosságú tények: a szívbeli békesség és az igazságosság érvényesülését a szomszédok között – ezzel közvetítve a Szentlélek tisztító erejét szennyezett világunkban, közösségi kapcsolatainkban.

Szimon János (ny. ev. lelkész, Sopron)

Regionális hozzárendelés: Ágfalvi és Sopronbánfalvi Társult Evangélikus Egyházközség