Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Arcképcsarnok

Hozzászólás a cikkhez

Első szavam a köszönet azért a szeretetért, amivel a kerületben lévő esperesek, lelkészek, felügyelők, presbiterek, egyházközségi tagok, korábbi és új ismerősök elhalmoztak. A közel tíz hónappal ezelőtt történt beiktatásom óta eltelt idő már elegendő tapasztalatot adott, hogy ebből a kapott szeretetből egyre többet megosszak egyházkerületi lapunk olvasóival.

Első utunk püspök úrral Szombathely volt, ahol a templomépítés 110 éves évfordulóját ünnepeltük, és néztük meg az ez alkalommal nyílt építéstörténeti kiállítást. Jó volt látni a nyüzsgő egyházközségi életet, az egyháztagok kreativitását. Az egykori helybéli mesterek alkotásainak számbavételénél derült ki, hogy a nagyapák, dédapák, ükapák milyen minőségi munkát és elkötelezettséget mutattak példaként az utódoknak. Az ünnepséget követő köszöntésben gratuláltam a kiállításhoz, és a templomépítő elődök üzenetét érezve mondtam el jókívánságaimat. Az akkori téglagyártó kérésére lett a torony 48 méter magas, ebben a „ne engedjetek a 48-ból” mondatot hagyták ránk az őseink. A másik pedig az előrelátó tervezés, a templom méretét 110 év után sem nőtte ki még a gyülekezet. Teljes szívemből kívánom, hogy az itt folyó munkának továbbra is látványos eredménye legyen, gyarapodjon a gyülekezet létszámában is.

Első önálló utam Nagykanizsára vezetett, az egyházmegyei presbiteri csendesnapra. A meghitt beszélgetések, a családias légkör, az őszinteség nagyon kellemes emléket ébreszt bennem ma is. Egy kényes kérdést kaptam az új liturgiával kapcsolatban, amire elsősorban a teológiában otthon lévők véleményére, valamint az irodalomban olvasottakra tudok hagyatkozni. Elgondolkodtató, hogy Raffay Sándor püspök az 1944-ben kiadott Evangélikus templomok (Országos Luther Szövetség kiadása) c. könyvben az akkor már ideiglenesen bevezetett mai liturgia változását, a még korábbi szokásokból való visszaállítását sürgette (477-478 o.). Megszoktunk valamit, ami nem tökéletes, és most már mint belénk ivódotthoz ragaszkodunk? Az egyházon belül is békességre és szeretetre való törekvés első csorbáját éltem át a liturgiával kapcsolatos megosztottságunk korábbi keszthelyi fórumán tapasztaltak során. Mivel kényszer nélküli ajánlással történt a bevezetés lehetősége, ezért a kezdeti indulatok lecsillapodásában továbbra is bízom.

Részt vehettem a farádi templom több ütemben történt felújítását befejező istentiszteleten. Nagyszerű érzés volt ott lenni, hiszen az első lépéseknél is jelen lehettem, amikor az első 5 millió forintot megkapta a gyülekezet, és eldőlt, hogy mivel kezdjük a munkálato-kat. Különösen a szívemhez nőtt Szűcs Kálmán nagytiszteletű úr, akinek áldozatos munkája nélkül nem lett volna a templom ilyen szép. Maradandó az a békességet sugárzó szeretet, ami belőle árad. A következő emlékezetes helyszín Kecskemét volt, Radosné Lengyel Anna felügyelőtársam beiktatása. A rádió műsoraiból már kedvelt Anna itt még nyitottabb és szeretetreméltóbb volt. Székfog-lalója után – úgy érzem – komoly munkatársi kapcsolat kezdődött közöttünk. Az ünnepi alkalmak besűrűsödtek, voltak olyan hétvégéink, amikor két-két nap alatt 4-4 helyszínen voltunk jelen püspök úrral. Ágfalvi parókia felújítása, tapolcai templom felújítása, répcelaki kerületi közgyűlés, kőszegi házszentelés; a közös munka öröme. Októberben Révfülöpön tartottuk a harmadik evangélikus szer-vezésű Házas hétvégét 15 házaspár részvételével. Óriási lelki tölte-kezést ad ez a résztvevőknek és a háttérben segítőknek egyaránt. Ahogy ennek híre megy, úgy hívnak ezzel kapcsolatban egyre több előadásra, tapasztalataim megosztására, amit az időm függvényében szívesen teljesítek. Missziós munkának tartom, hogy Istenhez és egymáshoz közelebb kerüljenek a házaspárok. Egy napot töltöttünk Prőhle Gergely országos felügyelővel Sopronban, ahol sikerült az eddig visszakapott és a jövőben visszaadandó ingatlanokat, a működő intézményeket és vezetőiket közelebbről is megismerni. Biztató az az áldozatos munka, ami ebben a városban is folyik. Nagyvelegen emléktáblát koszorúztunk, itt egy meghatóan szép emlékkönyvet is találtunk a gyülekezet eseményeivel megörökítve. Székesfehérváron új orgonát szenteltünk, ahol szintén csodálatosan jó összhangban működik a gyülekezet. Különösen kedves élményt kaptam Ajkán, ahol egy emléktáblát avattunk; 350 évvel ezelőtt élt lelkészének állított emléket a gyülekezet. Nem mindennapi érzés fogott el a táblára tekintve, hiszen a régi esemény mögül a ma élő hívek szeretete sugárzott át! Ádventi szeretetvendégségen Győrságon jártam Menyesné Uram Zsuzsa lelkésznő meghívására. Mindenki számára meglepetés volt, hogy a családi örömökről egy-két mondatban valamennyi je-lenlévő megszólalt. Egy tizenéves fiú azt mondta: – Nekem a legna-gyobb örömöm, hogy van testvérem!” Bár mindenki így érezhet-ne… Sárváron presbiteri csendesnapra hívtak, ahol feleségemmel együtt tartottunk rövid előadást, majd a gyülekezet új kemencéjét avattuk fel, és kóstoltuk az ott sült kenyeret és húsokat. Micsoda jó közösséget kovácsoló erő ígérkezik ebből a kemencéből! Közben megkezdődött a zsinat által megválasztott bizottságok-ban is a munka. Az egyik leggyakrabban ülésező Oktatási és Neve-lési Bizottságban, mint az Országos Presbitérium küldötte vehetek részt. Nagy a felelősség, sok a jogszabályi előírás, aminek egyházi részletekre vonatkozó további kidolgozása az itt tevékenykedő szak-emberek lelkes munkájának köszönhető.

Márciusban Győrött találkozott az első országos protestáns Házas hétvége közössége. A vegyes házasságokat is beleszámítva az egész országból 70 házaspár jött el egy felejthetetlen napot eltölteni. Másnap már másodszor vettem részt életvédő zarándoklaton szintén Győrben. Fogyasztói társadalmunk napi gondjai mellett a hosszú távú tervezés, a nagyobb gyermekszámra vonatkozó áldozatvállalás sokakból kiveszőben van. Pedig a gyermekintézményekben az alkalmazottak elbocsátása, aztán az intézménybezárások (óvoda, iskola, posta, kórház stb.) mind ennek következménye. Kevesen tesznek a helyzet jobbításáért. Kegyelemteljes pillanatokat éltem át Kapi Béla püspök úr felújított síremlékének újraszentelésénél, a keszthelyi kórustalálkozón, az „asszonyhétvégén” Révfülöpön, a kőszegi szeretetház-bővítés szentelésén vagy a kerületi missziós napon. Imádkozom, és ha tudok tenni azért, hogy az önzetlen krisztusi szeretetben, az evangélium hirdetésében segítsem a lelkészeket, a gyülekezeteket a sok nehézségük és küzdelmük mellett, akkor azt megteszem. A sok jó példa ismertetésével ösztönözni szeretnék mindenkit, hogy ami egy-egy helyen jól működik, azt szabad lemásolni, a helyi körülményekhez alakítva utánozni. Ahol a szeretet és bizalom jelen van, ott áldott dolgok történnek. Egyik kedves mondatommal zárom e visszaemlékezést: a szeretet olyan, mint egy ösvény, ha nem használják, akkor benövi a gaz, szeretetlenség lép a helyébe. Kedves testvérek! Használják, gyakorolják a szeretet ösvényét, mert ezen az ösvényen velünk van Jézus, és csodák történnek!

Szabó György egyházkerületi felügyelő

Regionális hozzárendelés: Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

::Nyomtatható változat::