|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2007
- 07
- SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAP HETE
„Szívembe zártam beszédedet…” (Zsolt 119,11a)
Hol is kezdődik? Hogyan is kezdődik? Mi életünk alapja, személyiségünk meghatározója? Ma sokunknak kérdése ez családban, közösségeinkben társadalmi gondjaink között. Örömmel figyeljük gyermekeink, unokáink fejlődését: „Miből lesz a cserebogár?!” És aggódunk a serdülőkért, a konfirmandusokért, a fiatalokért. Lesz-e erejük megállni a kísértések között?
Mi ismerjük az Úr útját, vele járunk, mert tanítottak, mert „megszólított, hogy legyek tanítványa…” De olyan sokan szenvednek „hiánybetegségben”! Hogyan tegyünk bizonyságot, hogyan legyünk missziót végző tanítványok? Ha fáj a szívünk másokért: hálaadással és kéréssel forduljunk az Úrhoz, hogy igéje, szava jusson el mindenkihez, hogy meglássák és megérezzék, hogy ez az igazi életút, hogy őszintén kérhessék egyik ifjúsági énekünket idézve: „Új szívet adj, Uram, énnekem! Új szívet adj, én Istenem! Hol egyedül a te hangod szól, S véled van tele, csak véled szüntelen!”
Magassy Sándorné (ny. ev. lelkész, Budapest)
|
