1%

Tágabb értelemben minden keresztény tartalmú, vallásos szövegű művet egyházzenének tekinthetünk, ám kiemelt szerepe van az olyan kompozícióknak, melyeket beépíthetünk az istentisztelet liturgiájába, rendjébe, ezáltal gazdagítva Isten dícséretét, és ahogy Luther mondja: aki énekel - kétszer imádkozik.

A magyar evangélikus egyházzene gyökerei a német protestáns népénekhez, a korálhoz vezetnek vissza. Az ilyen dallamok alapján született ugyanis a reformáció kori énekkincs nagyrésze: maga Luther is ezeket a népénekeket látta el egyházi, vallásos szöveggel. Ugyanakkor a latin gregorián dallamokból is merített. Sokuk szerepel az "Evangélikus Énekeskönyv":http://enekeskonyv.lutheran.hu/ lapjain.

Ezek közül Johann Sebastian Bach - a legnagyobb evangélikus zeneszerző - is sokat feldolgozott orgonadarabként, négyszólamú kórusműként, vagy úgy, hogy beillesztette egy-egy nagyobb lélegzetű műbe, például kantátába vagy passióba. Utóbbi esetben a közösség érzésének ad megerősítést egy-egy koráldallam, hiszen örömmel tölti el az embert, ha ismert melódiát fedez fel olyan nagy művekben, mint például Bach János-passiója. A zeneszerző a lipcsei Tamás-templom karnagyaként vasárnapról vasárnapra újabb és újabb műveket kényszerült komponálni, s az év folyamán minden vasárnapnak, minden ünnepnapnak megszületett sajátos zenéje.

Sajnos ma már kevés evangélikus templomban hangzanak el ezek - vagy akár más kórus- illetve orgonaművek. Ugyanakkor az egyházzenét magas szinten művelő zenei- és énekegyüttesek alakultak, ilyen például a Deák téri "Lutheránia":http://lutherania.lutheran.hu/, mely nemrég érte meg századik születésnapját.

Az evangélikusok fontosnak tartják az egyházzene művelését és továbbörökítését is, ezért nemcsak az evangélikus iskolákban, gimnáziumokban tanítják a korálokat, hanem a fóti "Kántorképző Intézetben":http://www.lutheran.hu/z/portal/nevtar/nevtarintezmenyrekord?did=31201 nevelik ki a következő generációk kántorait.