Johann Sebastian Bach

Eisenach - Lipcse

Johann Sebastian Bach a barokk zene összefoglaló nagy mestere. Az operát kivéve, kora minden énekes és hangszeres műfajában a legnagyobbat alkotta. Maga kiváló orgonajátékos, páratlan fantáziával megáldott rögtönző művész.

Muzsikája évszázadok óta eszménykép, lenyűgöző erejű élményforrás, amely a szakzenészt éppúgy magával ragadja, mint az egyszerű, kottát sem ismerő hallgatót, mert a hangzás bűvöletében túl az élet örök nagy kérdéseiről közvetít üzenetet. Azok előtt pedig, akik műhelytitkait is ismerni kívánják, a katedrálisok építészeti remekeihez hasonló megrendíthetetlenül egységes, logikus és gyönyörűséges zenei rendszer bontakozik ki. A "Bach" szó magyarul patakot jelent. Beethoven mondta róla: "Nem pataknak, inkább tengernek kellene hívni."

1685. március 21-én született Thüringiában, Eisenach városában. Régi zenészcsaládból származott, apja Johann Ambrosius Bach városi zenész, s az ősei között is sok volt a muzsikus, a rokonságból zenekart lehetett volna összeállítani: volt közöttük trombitás, orgonista, hegedűs és csembalón játszó zenész, s valamennyien jól énekeltek.

*A gyermekkor és a tanulóévek (1685-1703)*

Első zenei oktatását édesapjától kapta, aki hegedülni tanította. Mint iskolás, a diákok kórusában is énekelt, s részt vett a templomi zenés istentiszteleteken. Kilencéves korában elvesztette édesanyját, s rövidesen édesapja is meghalt. Ekkor testvérbátyja, Johann Christoph veszi magához, aki Ohrdruff városában templomi orgonista, kitűnő pedagógus, s biztos kézzel irányítja öccse zenei nevelését. Rövid idő alatt kitűnő orgona és csembalójátékossá képzi és zeneszerzésre is tanítja. Iskolai tanulmányait a helybeli líceumban végzi, majd 15 éves korában Lüneburgba megy, ahol a Mihály gimnázium ösztöndíjas diákjaként tanul. A gimnázium kottatárában alaposan tanulmányozhatta a XVI.-XVII. század zeneszerzőinek - Lassus, Monteverdi, Schütz, Frescobaldi - műveit.

1703-ban rövid ideig a weimári herceg zenekarában hegedűs, majd ebben az évben elfoglalja orgonista állását Arnstadt városában.

*Arnstadt és Mühlhausen (1703-1707)*

Az arnstadti évek elején 4 hónapot töltött egy észak-német mesternél Lübeckben, tanulmányúton.

Feljebbvalói kezdetben megbecsülték, később egyre több kifogásolni valót találtak működésében. Ezért elhagyta Arnstadtot, s 1707-ben Mühlhausenben vállalt orgonista állást, s még ebben az évben megnősült: unokanővérét, Maria Barbarát vette feleségül. Két híres zenész fia született e házasságából: Wilhelm Friedman, és Philipp Emanuel Bach. Mühlhausenben nemcsak kiváló orgonamuzsikusként működött, hanem jelentős vokálkompozíciókat is írt.

Weimar (1708-1717)

Huszonhárom éves, amikor Weimarban munkát vállal, mint udvari orgonista, és a hercegi zenekar koncertmestere. 9 évi itt-tartózkodás alatt neves orgonaművész lett, s orgonaműveinek, kantátáinak nagy részét is weimari éveiben komponálta. Mint orgona és csembalóvirtuóznak, ekkor már nagy híre van. Hercegi gazdája részéről azonban súlyos mellőzés éri: az időközben megüresedett karmesteri állást nem ő kapta. Ezért búcsút mond a weimari udvarnak, de távozása nem megy zökkenőmentesen. A szeszélyes herceg ugyanis, - mivel Bach az engedélye és a megkérdezése nélkül fogadott el egy új szerződést - négyhetes szobafogsággal sújtotta.

*Köthen (1717 - 1723)*

Életének boldog korszaka a kötheni herceg szolgálatában eltöltött néhány év, amelynek gyümölcse számos hangszeres, kamarazene- és zenekari műve. A kötheni idők zenei termése igen nagy. Hangszeres darabjainak több mint kétharmada itt készült. Itt keletkezett a brandenburgi őrgróf zenekara számára írt hat Brandenburgi versenymű, a Das wohltemperierte Klavier (A jól temperált zongora) I. kötete. Új gazdája, Lipót kötheni herceg nagyműveltségű ember, s lelkes zenebarát. Bach feladata volt az udvarban működő 18 tagú zenekar művészi irányítása. Lipót herceg felismerte karmesterének egyedülálló tehetségét, s az anyagi megbecsülésen kívül szívélyes viszonyt alakított ki kettőjük között, s az egyre szaporodó családban keresztszülőséget is vállalt. Ezen évek alatt vendégszereplésre hívták meg Lipcsébe, Halléba. Szeretett volna Händellel találkozni, ez azonban nem sikerült. A két nagy muzsikus személyesen nem ismerhette egymást.

1720-ban volt a legfontosabb utazása Hamburgba, az ottani Katalin templom orgonáján csaknem félórás fantáziát rögtönzött egy korál dallamára.

Ugyanebben az évben súlyos csapás érte: váratlanul meghalt felesége, aki hét gyermekkel ajándékozta meg. Árván maradt családjának anyára volt szüksége, így másfél év múlva újra megnősült. Feleségül vette a hercegi udvar szoprán hangú énekesnőjét, Anna Magdalena Wülckent. Házasságukból 13 gyermek született, akik közül azonban a legtöbb már csecsemőkorában meghalt, de ebből a házasságból is származik egy muzsikussá lett fia: Johann Christian Bach. Második felesége számára komponálta a Kottáskönyvecske (Notenbüchlein) c. zongoramű-gyűjteményét, hogy ezzel feleségét zongoratudása fejlesztéséhez könnyű és vonzó muzsikával ajándékozza meg. A zongoradarabok többsége olyan dallamos, hogy az alsó szólam támaszkíséretével énekelve is előadható.

1722-ben Lipcsében meghalt Johann Kuhnau, a Tamás templom kántora. Bach megpályázta az állást, mivel más nem vállalta, a város vezetői elfogadták a pályázatát, s 1723. május 31-én beiktatták tisztségébe.

Lipcse (1723-1750)

Lipcse a XVIII. sz. elején virágzó gazdasági élettel rendelkező jelentős művelődési centrum volt. A Tamás-templom kántori állása - akkor Németországban - egyike volt a legtekintélyesebb zenei pozícióknak.

A kántor feladata volt a város fő templomainak zenei rendjét megszervezni, irányítani, valamint a Tamás-iskola fiúnövendékeinek ének és zenetanítását, s a kórus nevelését is vállalni. Az ő feladata volt az ünnepi kantáták megírása is. Ünnepi bemutatkozása alkalmára - amely éppen nagypéntekre esett - írta és vezényelte a János passió című művét. Bachnak - mint ezt ő maga írta egy levélben - nehezére esett karmesterből kántorrá lennie, de az állás jövedelmező volt.

Odaérkeztekor szomorú állapotot talált, az iskola diákjai nehéz körülmények között éltek: egészségtelen zsúfoltság, hiányos táplálkozás, gyakori betegség volt jellemző, s nem volt meg az egyetértés a tanári karon belül sem. Mindez nehezítette a zenei nevelés kibontakozását.

Bach nagy lendülettel vetette magát a munkába, s sok szenvedélyes, éles hangú beadványt intézett feletteseihez, legtöbbször azonban hiába fordult hozzájuk segítségért. A hivatalos gondok mellett nagy örömöt jelentett számára a családi kör. Felesége és gyermekei jó muzsikusok voltak, valóságos koncert-együttest alapítottak.

27 évig, egészen haláláig élt és alkotott Lipcsében a nagy mester. Itt keletkezett A jól temperált zongora (Das wohltemperierte Klavier) II. kötete, igen sok kantátája közül a Vadászkantáta, s élete utolsó nagy alkotása, A fúga művészete. Ennek utolsó ütemeit már nem tudta leírni, de a zárófúgába nevének kezdőbetűit komponálta bele. (BACH)

Utolsó éveit egyre fokozódó szembaja tette igen nehézzé. Rövid idő alatt teljesen elveszítette látását, s ezen már az operáció sem tudott segíteni. (Egy angol orvos, John Taylor műtötte, aki később Händelen is hasonló műtétet hajtott végre.)

1750. július 28-án halt meg.

Felesége egy ideig szerény kegydíjból tengődött, majd hosszú nyomor után 1760-ban halt meg.

Bach szerény, nagy tudású muzsikus volt. Művészete közel hozza számunkra az örökkévalót és a hétköznapit. Embersége, egyetemes zenéje, sokoldalú tehetsége olyannyira kiemelkedik a zenei nagyságok közül, hogy nehéz volna bárkivel is összehasonlítani. Életművével - amely a barokk zene csúcsát jelenti - zárult le ez az igen gazdag művészeti kor.

forrás:extra.hu