1%

Az egyházi könnyűzene az 1980-as évek elején kezdett kibontakozni az evangélikusság körében. Az istentiszteleteken az első gitáros lelkészeket és ifjúságot nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel a templomokban. Mára viszont nehéz lenne elképzelni egy-egy ifjúsági bibliaórát gitáros éneklés nélkül.

Az egyházi könnyűzene sokféle forrásból táplálkozik: nagy hatással volt rá a finn evangélikusok között népszerű zene, melynek egyik úttörője Pekka Simojoki. Ugyanakkor - a szintén finn közvetítéssel hozzánk érkező - afrikai eredetű gospel és az amerikai spirituális énekek közül is több megtalálható az *Új ének* füzetben, melyben összegyűjtötték az ifjúsági énekeket. A dallamok legtöbbje viszont természetesen magyar lelkészek és nemlelkészek szerzeménye - ezt az anyagot először az ifjúsági táborok és konferenciák során jegyezték fel kisebb kötetekben, s ezekből állították össze az *Új éneket*.

A könnyűzene lehetőséget nyújt arra, hogy minél több fiatalt meg tudjunk szólítani. Mindenki a tudásához és lehetőségeihez mérten szólítja meg és szolgálja Istent. Ez a stílus lehetőséget kínál arra, hogy ki-ki a maga hangszerével bekapcsolódjon a zenélés örömébe, akkor is, ha akusztikus gitárról vagy dobról van szó. Akik még ma is vitatják az egyházban a könnyűzene létének fontosságát, nem tartják szem előtt azt, hogy Isten Szentlelke sokféle módon megszólíthatja az embert.

Gyülekezetünkben az ifjúsági istentiszteleteket gazdagítjuk ilyen stílusú dalokkal, sokszor az egész templomi közösséget bevonva az éneklésbe.