2001/3. szám

Karácsony ünnepe - mindannak ellenére, amiknek "elkeresztelték" már az idők folyamán - nem más, mint **Isten ember-szeretetének** az ünnepe. Nem a mi szeretetünknek, nem a mi családunknak, nem a mi ajándékainknak, nem a mi békevágyunknak, nem a mi érzelgős-csepegős hangulat-varázsunknak, nem a mi üzlet-szagú Télapó-meséinknek az ünnepe, hanem annak, hogy **Isten megszánta vérben-könnyben fürdő világunkat, és annyira lehajolt hozzánk kegyelmével, amennyire senki emberfia nem tud: halálra-szántan emberré lett.**

Ezért Karácsonyunk akkor van, ha - bárhol és bármikor - eluralkodik az **életünkön** (nem pillanatnyi hangulatunkon, hanem életünkön!) ez a szeretet. Ezért imádkozik ez a vers.

Bartis Ferenc: Karácsonyi regős ének

(1) Asszonyom ha volna Anyám ha volna Otthonom ha volna Szerelem ha volna Szeretet ha volna Békesség ha volna Karácsonyom volna (2) Mennyországban és pokolban,

bölcsőben és koporsóban, tar mezőkön, málló szirten, kiapadó szennyes vízben, kóróban és virágágyban, alvó házak bundájában, rőt-didergő tűzvidéken, szoknyalángú utcaszélen sírhantemlék-

kopjafákon, fegyvercsőben, bombaszárnyon, templomban és kocsmarévben, adósságban, fizetségben, vérben, borban, könyvben, szóban, fejünkre-szórt atomporban, bennem, benned, mindenkiben, tagadásban és a hitben,

múltunkban és jövendőnkben, ahol Krisztus tündöklőben, ott mindenütt Karácsony van mennyországban és pokolban! (3) Krisztus Testvér, halld meg fohászom: komor sorsom legyen karácsony...