**Fedezzük fel újra a Karácsonyt!**
*(Gyökössy Endre nyomán)*
A harmincéves háborúban (1618-48) egy svéd katonatiszt súlyos sebet kapott. Egy északnémet család fogadta be. Életre ápolták a csatából lemaradt sebesültet. Mikor úgy-ahogy meggyógyult, ősz táján kiült a kertbe és fadarabkákból késével kis állatokat és játékokat farigcsált. Majd faggyút szerzett, s abból a pajtában gyertyát öntött. Amikor elérkezett december 24-e, a közeli erdőből egy zsenge fenyőfával tért vissza. Estefelé odalépett a házigazdához és azt mondta neki:
- Hónapok óta ápoltok, etettek, itattok, emberségesen bántok velem. Ma én viszonzom ezt egy svéd szokással. Hadd mutassam meg, hogyan ünnepeljük mi karácsony szentestéjét, Jézus születésének ünnepét!
Összehívta az egész családot és bevezette őket a belső szobába, amelynek közepén már ott állt a fenyőfa, rajta az apró gyertyákkal. A fa alatt voltak a saját maga faragta játékok. Meggyújtotta a gyertyákat, s a körbe letelepedő család felé fordulva így szólt:
- Ez a fiatal fenyő ezentúl emlékeztessen benneteket a fiatalon "kivágott", megölt Jézus Krisztusra, aki értünk született meg ezen az éjszakán, és értünk halt meg a kereszten. Ezek a kis lobogó lángok jelképezzék számotokra azt a világosságot, amit Ő hozott a földre.
Utána egyenként szétosztotta az ámuldozó családnak a maga faragta ajándékokat. Amikor mindenki kezében szorongatta az egyszerű faragványokat, így folytatta:
- Ezek az egyszerű ajándékok nemcsak hálám jelei. Ha elmegyek és talán kezetekbe veszitek, arra emlékezzetek, hogy a legnagyobb ajándék jelképei is, mert egyszer egy ilyen éjszakán ajándékozta Isten a világnak a legnagyobb ajándékot: Jézus Krisztust.
Így kezdődött el Európa északi részében a szenteste ünneplése fenyőfával, gyertyákkal ajándékokkal. Mire hozzánk ért a fenyőből már "karácsonyfa" lett, a gyertyákon kívül angyalhaj, csillagszóró, szaloncukor, üvegdísz és sok más egyéb. Túl sok "egyéb".
A parányi fenyő óriási, "plafonig érő" ezüstfenyővé változott, s a szívvel, szeretettel magunk készítette ajándékocskákból pedig *ajándékverseny* lett.
Egyre gyakrabban hallani már jóval karácsony előtt: "Nyakunkon a karácsony, csak baj nélkül essünk túl rajta!" Utána pedig: "Csakhogy túl vagyunk a karácsonyi cécón!"
Így lesz az isteni ajándékból nyűg, az életre szóló lehetőségből évről évre ismétlődő, terhes kötelesség.
Nem kell, hogy így legyen! Fedezzük fel újra a Karácsonyt!
**"A reménység Istene töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által." (Rm 15,13)**
