|
|
|
Kirándulás
Süle Gyuláné magyargencsi felügyelő verses beszámolót írt az őszi gyülekezeti kirándulásról:
|
Borús hajnalra ébredtünk a kijelölt napon,
Amikor kirándulásra készültünk mi nagyon.
Kicsik, nagyok, kedvetlenül indultunk a buszra,
Úgy éreztük, ez az eső mindent elronthat ma.
Ahogy elindult a buszunk, az eső csepergett,
Nemeskérre megérkezve elvonult a felleg.
Meghallgatta a jó Isten ma is a fohászunk,
Kisütött a napsugár, mit bizakodva vártunk.
Ez a templom nagyon régi, minden megcsodáltuk,
Az a sok szép faragott mű, amit benne láttunk!
Ámulatba ejtett bennünk az a csodás szószék,
Ilyen szép faragott munkát mi sose láttunk még.
A négy evangélista volt körbe a szószéken,
Gyümölcsfüzérek, virágok közöttük bőségben.
Fejük fölött angyalfejek ékeskednek körbe,
Az egészet egy faragott oszlop tartá össze.
Mikor innét elbúcsúztunk, Nagycenkre érkeztünk,
A Széchenyi grófi kastély állott itt előttünk.
Grófi család életével ismerkedtünk itt meg,
Berendezés, a sok festmény élethűn ismertet.
Bemutatja a Széchenyi család minden ágát,
Gróf Széchenyi Istvánnak a nagy hazafiságát.
Páratlan, példás életét még ma is csodálják,
Ezért látogatják sokan a család kriptáját.
Nagycenkről meg Sopron város közepébe érve
Evangélikus templomba látogattunk még be.
Kedves ismerőst találtunk, fogadott bennünket,
Amíg beszédét hallgattuk, pihentünk is egyet.
Elbeszélte a templomnak múltját és jelenét,
És azt, hogy most ő végzi itt a szolgálat tevést.
Búcsúzóul kérjük rája az Isten áldását,
Áldja meg a szolgálatát és kedves családját.
Délután egy kis sétát tettünk a városba,
Utána meg felballagtunk Károly kilátóba.
Igaz nem mindenki jutott fel a kilátóra.
Fertőrákos volt utunknak végső állomása.
A kőfejtőt megcsodáltuk, páran meg is bántuk,
Mire onnét leérkeztünk, reszketett a lábunk.
De azért sok szép élménnyel gazdagabbak lettünk,
Hálát adtunk az Istennek, mikor megérkeztünk.
|
|
|
|
