**"Én vagyok az út, az igazság és az élet"**
(Jn 14,6)
Jó dolog az útmutatás, jó ha valaki előttünk jár. Könnyebb a sűrű ködben vezetni, ha egy másik autó előttünk megy. Szeretjük, ha mások megrágják az élet-falatokat helyettünk, ha mások nyomában kell csak dönteni, beszélni, cselekedni.
Jézus azonban másról beszél!
Ő nem kitaposott, széles ösvény a sikerhez, hanem szoros kapu és keskeny út az Atya Istenhez.
Ő nem igazság, amellyel meggyőzzük ellenfelünket, hanem igazság, amely felülmúl bennünket.
Ő nem élet, melyet berendezünk magunknak, majd görcsösen ragaszkodunk hozzá, hanem élet, melyet az talál meg, aki odaadja a magáét.
A felesleges vágyak teletöltik az életünket. Ott vannak mindenütt, mindenben. Emberekkel, tárgyakkal, eszmékkel kapcsolatban. Luxusként talán megengedhetjük őket, a jó napokban.
A nehéz napok - válságok, nyomorúságok, próbák - pedig azért hasznosak, mert ezektől - a felesleges vágyaktól - megtisztítanak. Gyülekezeteink, egyházunk, világunk jó ideje, egyre mélyebben, ilyen próba alatt vannak. Vegyük észre a szabadítót, az utat, kedves Olvasó, hogy éljünk!
