Még ádvent volt... és félelmetes sötétség...
minden megdermedt.
De szívünk mélyén ádventi ígéret
zenéje zengett,
hogy nem lesz mindig szorongattatás!
Megszületik a betlehemi Gyermek!
Nevezik majd Csodálatosnak,
erős Istennek...
és összetöri a terhes igát.
Azóta karácsonyi örömmel
szánk boldog hozsannát kiált.
Hisz a Csodálatos meghallgatott
sóhajt, kiáltást, csengő imát.
|
Szívünkben még fájó emlék remeg,
de már új év, új útján járhatunk,
mint karácsony utáni emberek!
Új utunk: megbocsátás, szeretet.
A Szabadító, a Csodálatos
előttünk jár, vezet.
Ő ad erőt nekünk.
Nyomába léphetünk.
Testvérek lehetünk.
Együtt dicsérheti
életünk, énekünk
a szabadító, győzelmes kezet.
|
