|
Jelképeink
Tartalom:
- - "Címerünk"
- - "Himnuszunk"
- - A Déli Egyházkerület jelképe>>>
*****
1. **"Címerünk"**: a Luther-rózsa
Sokan vagyunk, akik - nem hivatalosan - a Luther-rózsát tartjuk az Evangélikus Egyház címerének.
János Frigyes választófejedelem pecsétgyűrűt szándékozott ajándékozni Luther Mártonnak. Spengler Lázár városi jegyzőt bízta meg a gyűrű elkészíttetésével. Luther Spenglerhez intézett levelében a gyűrűvel kapcsolatos elgondolásáról ezt írta:
"A kereszt legyen az első, **feketén** szívbehelyezve. Ezzel arra akarom magamat emlékeztetni, hogy a megfeszítettben való hit üdvözít bennünket. Ugyanis csak akkor igazulunk meg, ha szívből hiszünk. Jóllehet a kereszt fekete, mivel megöl, s ha kell, hogy fájjon is, mégis meghagyja a szívet saját színében. Az igaz ember hit által él, mégpedig a Keresztrefeszítettben való hit által.
Ez a szív fehérrózsa közepén legyen, annak a kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigasztalással és békességgel ajándékoz meg és egyenesen egy fehér üde rózsába helyez. Mivel nem olyan békesség és öröm ez, amilyent a világ ád, azért legyen a rózsa fehér és ne piros. A fehér szín ugyanis a lelkek és angyalok színe.
Ez a rózsa égszínkék mezőben legyen, mert az ilyen lelki és hitbeli öröm az eljövendő mennyei örömök kezdete. Ez azonban a lélekben és hitben már most megvan, a reménység által előre ízleljük, jóllehet most még nem érzékeljük. A mező körül aranygyűrű legyen: jelezze, hogy ez a mennyei üdvösség örökké tart és nincs vége soha, emellett értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legnemesebb és legértékesebb fém."
A Luther-rózsa jelentését legrövidebben egy Luther korabeli vers foglalja össze:
"Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve"
Egyházunk jelvénye, "címere", ezt hirdeti: Akkor leszünk igazán boldogok, ha szívünkbe fogadjuk a keresztet. Földi életünk is a rózsa szépségéhez hasonlóan mulandó. De vár reánk a mennyei boldogság, amely végtelen, amint a Luther-rózsát körülfogó gyűrű végtelen.
2. "Himnuszunk": az "Erős vár a mi Istenünk!"
(Evangélikus Énekeskönyvünk 254. számú éneke)
|
