1%

Minden templom egyforma. Mindegyikben Isten lelke sugárzik, áldott nyugalmat talál ott mindenki, aki csak beteszi oda a lábát. De mégis minden templom más: Minden templom - templom. De az én templomom a legdrágább, az igazi, a nélkülözhetetlen csak a mi templomunk lehet. Ezeket a sorokat Kapi Béla a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület néhai püspöke fogalmazta meg.

Ez volt a nagy vágya a répcelaki és csánigi evangélikus embereknek. Önálló gyülekezetet saját templom illet. Hiszen 1866-ban a Répcelak-Csánigi Evangélikus Gyülekezet önálló egyházközséggé vált. Vasárnaponként több százan indultak el Uraiújfaluba, hogy templomi istentiszteleten vegyenek részt. Két évvel az önállósodás után már nagyon sóvárogtak a répcelakiak egy saját templom után. Ezért hát a tettek mezejére léptek. A gyűlések után már rohamosan kezdődött meg a munka. Az építési bizottság Répcelakról és Csánigról egyenlő számban alakult ki. Kijelölték a templom helyét a lelkészlak területén. Geschrey Lajos építőmester tervét fogadták el, aki teljesen szabd kezet kapott, egyetlen kikötéssel: az építendő laki templom tornya semmi esetre sem lehet alacsonyabb, mint az uraiújfalusi templom tornya. Ez a több, mint 35 méteres torony jelentősen megnövelte a település tekintélyét. Az 1869 tavaszán induló építkezésben sorra bízták meg a környék jó nedv iparosait. A tetőszerkezetet Pallér András ácsmester készítette. A padok Hákki Károly keze alatt formálódtak. Pertorini Ferdinánd kőszegi mesterember a bádogos munkákért felelt. A Záborszkyak festették, Lóher Gyula pedig aranyozta a templom megfelel? részeit. A lakatos munkákat és az asztalokat soproni iparosok keze munkájának köszönhetjük.

Nem voltak tétlenek a gyülekezet tagjai sem. A szerződés szerint az anyagbeszerzés és szállítás az ő feladatuk volt. A templom alapjául szolgáló követ a Ság-hegyi Vásárosmiskéről szerezték. A tehetősebb gazdák nyugatra vették az irányt, hogy az Alpok fenyőerdeiből derék vastagságú szálfákat hozzanak. Az itthon maradtak ideiglenes kutakat fúrtak és meszet oltottak le. Valószínű, hogy a zavarmentes munkálatoknak köszönhető a rekordidejű építkezés. A templomszentelés keretében már másfél év múltán, 1870. november 13-án hálaadó imát mondhatott Karsay Sándor szuperintendens és Poszvék Sándor esperes a répcelaki gyülekezettel.

Az építkezésre őseink mai értékkel mérve kb. 60-70 millió forint értékű búza árát fizették ki és legalább ugyanennyi értékű munkát végeztek el. Elődeink munkáját az is dicséri, hogy külső segítséget alig vettek igénybe. Radó Ignác és Ajkay Cecília 1000 forintos adományából készült a közel 609 kg-os ma is szolgáló nagyharangunk és az egyszerű, de méltóságteljes oltár. A keresztelőkutat, valamint az orgonát Bécsből, Szeibert József műhelyéből hozatták.

Amikor 130 év múlva, 2000-ben létrehoztuk a Kund Sámuel Evangélikus Alapítványt, akkor templomépítő első lelkészünk és bátor, Istenben bízó őseink előtt is tisztelgünk.

Erős vár a mi Istenünk!

Mezei Andrea 6.a osztály