Egyházunk egy-két hete
Az íróasztaltól a televízióig
Érdektelenségbe fulladó lelkészkonferencia?
A téma minden lelkész számára érdekes lehetett, hiszen az előadások – az igehirdetéseink felé megtett első lépéseinktől a minden ember elé kilépő misszióig – számtalan témakört felöleltek. Ennek ellenére a részt vevő lelkészek száma bántóan csekély volt, ráadásul a megjelentek száma a napok múlásával folyamatosan csökkent. Olyannyira, hogy tartani lehetett attól, hogy nem lesz, aki az utolsó előadásokat meghallgassa. Pedig az előadók jól felkészültek, előadásaik érdekesek, tartalmasak, tanulságosak voltak.
A konferencia felvezető előadását D. Szebik Imre püspök tartotta, „Az igehirdetés időszerűsége” címmel. Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes pedig arról szólt, hogy miképpen jelenik meg a lelkész személyi- sége az igehirdetésben. Krámer György a vasárnapi igehirdetés kritériumait vette sorba. Varsányi Ferenc arra világított rá, hogy az igehirdetést miként lehet a gyülekezetépítés eszközévé tenni. Az esti fórumon egyházunk aktuális kérdéseiről adott tájékoztatást Ittzés János püspök.
A konferencia másnapján azok az új lehetőségek kerültek megvitatásra, amiket az írott és az elektronikus média igeszolgálatba állítása adott, és amelyek segítségével lényegesen megnőtt azok száma, akiket így elérhet Isten igéje. Az előadók egyházi kötődésű, de nem közvetlenül az egyházi médiamunkában részt vevő újságírók voltak; a korreferátumokat azonban evangélikus lelkészek tartották. Az írott média természetrajzába Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz újságírója vezette be a hallgatókat, a korreferátor Gáncs Péter volt. Az elektronikus médiáról Meszleny László, a Duna Tv hírigazgatója adott tájékoztatást, az elmondottakat pedig dr. Fabiny Tamás egészítette ki.
Este újabb fórumbeszélgetésre is mód nyílt. Ezúttal egyházunk Luther Kiadójának vezetője, Kendeh K. Péter, illetve az Evangélikus Élet főszerkesztője, T. Pintér Károly várta (volna) akár a kritikus észrevételeket is. Ezen az alkalmon különösen is fontos lett volna a nagyobb részvétel, hiszen a fórumbeszélgetés lehetőséget teremtett olyan kérdések tisztázására, amelyek gyülekezeti körben is felvetődhetnek.
Lelki eledel gyanánt a reggeli áhítatokat Ördög Endre tartotta. Az előadások és fórumok után esténként, valamint a záró úrvacsorán Pintér Károly ny. lelkész – „Ti pásztorok, halljátok meg!” címmel – lelkészi eskünk gondolataira fűzött, önvizsgálatra indító evangélizációs sorozata hangzott el.
Ördög Endre lelkész, a Lelkészi Munkaközösségek Országos Szövetségének elnöke, a konferencia szervezője maga is csalódott volt az érdektelenség láttán:
– Érthetetlen számomra, mi az oka annak, hogy ilyen kevesen vettek részt ezen a konferencián – mondta. – A tavasszal tartott hasonló találkozóra több mint százan jelentkeztek. Minden szoba foglalt volt a konferenciaközpontunkban. Akkor is folyt a hitoktatás, akkor is ugyanannyi szolgálat várt a lelkészekre, mégis sokan érezték fontosnak a konferenciára való jelentkezést. Hiszen egy-egy ilyen alkalom nemcsak a tanulás, új tapasztalatok, információk szerzésének lehetőségét jelenti, de a találkozások, a délutáni és esti beszélgetések a sokat emlegetett (és sokszor hiányolt) fraternitás elmélyítésére is módot adnak. Csalódottságom ellenére azonban továbbra is úgy látom, hogy szükség van ezekre az alkalmakra, csupán azt kellene megtalálni, hogy miképpen lehetne hatékonyabbá tenni a lelkészi továbbképzésnek ezt a rendszerét.
Kiss Miklós