Egyházunk egy-két hete

Az íróasztaltól a televízióig

Hozzászólás a cikkhez

Lelkészek és a legfrisebb Evélet. Nem panaszkodhatott érdektelenségre hetilapunk, melynek legfrissebb számával a szerda esti fórum vendégei ajándékozták meg a jelenvoltakat. Menyes Gyula felvétele egy valóságos pillanatot rekonstruált

Négynapos országos lelkészkonferencia helyszíne volt a révfülöpi Evangélikus Oktatási Központ.

A téma minden lelkész számára érdekes lehetett, hiszen az elõadások – az igehirdetéseink felé megtett elsõ lépéseinktõl a minden ember elé kilépõ misszióig – számtalan témakört felöleltek. Ennek ellenére a részt vevõ lelkészek száma bántóan csekély volt, ráadásul a megjelentek száma a napok múlásával folyamatosan csökkent. Olyannyira, hogy tartani lehetett attól, hogy nem lesz, aki az utolsó elõadásokat meghallgassa. Pedig az elõadók jól felkészültek, elõadásaik érdekesek, tartalmasak, tanulságosak voltak.

A konferencia felvezetõ elõadását D. Szebik Imre püspök tartotta, „Az igehirdetés idõszerûsége” címmel. Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes pedig arról szólt, hogy miképpen jelenik meg a lelkész személyi- sége az igehirdetésben. Krámer György a vasárnapi igehirdetés kritériumait vette sorba. Varsányi Ferenc arra világított rá, hogy az igehirdetést miként lehet a gyülekezetépítés eszközévé tenni. Az esti fórumon egyházunk aktuális kérdéseirõl adott tájékoztatást Ittzés János püspök.

A konferencia másnapján azok az új lehetõségek kerültek megvitatásra, amiket az írott és az elektronikus média igeszolgálatba állítása adott, és amelyek segítségével lényegesen megnõtt azok száma, akiket így elérhet Isten igéje. Az elõadók egyházi kötõdésû, de nem közvetlenül az egyházi médiamunkában részt vevõ újságírók voltak; a korreferátumokat azonban evangélikus lelkészek tartották. Az írott média természetrajzába Szõnyi Szilárd, a Heti Válasz újságírója vezette be a hallgatókat, a korreferátor Gáncs Péter volt. Az elektronikus médiáról Meszleny László, a Duna Tv hírigazgatója adott tájékoztatást, az elmondottakat pedig dr. Fabiny Tamás egészítette ki.

Este újabb fórumbeszélgetésre is mód nyílt. Ezúttal egyházunk Luther Kiadójának vezetõje, Kendeh K. Péter, illetve az Evangélikus Élet fõszerkesztõje, T. Pintér Károly várta (volna) akár a kritikus észrevételeket is. Ezen az alkalmon különösen is fontos lett volna a nagyobb részvétel, hiszen a fórumbeszélgetés lehetõséget teremtett olyan kérdések tisztázására, amelyek gyülekezeti körben is felvetõdhetnek.

Lelki eledel gyanánt a reggeli áhítatokat Ördög Endre tartotta. Az elõadások és fórumok után esténként, valamint a záró úrvacsorán Pintér Károly ny. lelkész – „Ti pásztorok, halljátok meg!” címmel – lelkészi eskünk gondolataira fûzött, önvizsgálatra indító evangélizációs sorozata hangzott el.

Ördög Endre lelkész, a Lelkészi Munkaközösségek Országos Szövetségének elnöke, a konferencia szervezõje maga is csalódott volt az érdektelenség láttán:

– Érthetetlen számomra, mi az oka annak, hogy ilyen kevesen vettek részt ezen a konferencián – mondta. – A tavasszal tartott hasonló találkozóra több mint százan jelentkeztek. Minden szoba foglalt volt a konferenciaközpontunkban. Akkor is folyt a hitoktatás, akkor is ugyanannyi szolgálat várt a lelkészekre, mégis sokan érezték fontosnak a konferenciára való jelentkezést. Hiszen egy-egy ilyen alkalom nemcsak a tanulás, új tapasztalatok, információk szerzésének lehetõségét jelenti, de a találkozások, a délutáni és esti beszélgetések a sokat emlegetett (és sokszor hiányolt) fraternitás elmélyítésére is módot adnak. Csalódottságom ellenére azonban továbbra is úgy látom, hogy szükség van ezekre az alkalmakra, csupán azt kellene megtalálni, hogy miképpen lehetne hatékonyabbá tenni a lelkészi továbbképzésnek ezt a rendszerét.

Kiss Miklós

::Nyomtatható változat::