Keresztutak

A régi, történelmi Magyarországon az evangélikus egyház a maga sokszínűségében, nyelvi, kegyességi eltéréseiben is egy egységet alkotott. Fontos, hogy a közös gyökérből kinőtt egyházak ezt soha ne felejtsék el. Ennek a gondolatnak a jegyében rendezték meg Győrött azt a kétnapos konferenciát, amelyen a magyarok mellett osztrák és szlovák lelkészek is részt vettek.

A tanácskozás úrvacsorai istentisztelettel kezdődött, amelyen az igehirdetés szolgálatát Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke végezte. A liturgiában Herwig Sturm osztrák püspök és Milos Klatik pozsonyi lelkész voltak segítségére. Az előadások három aktuális témát dolgoztak fel: milyen kihívásokat jelent a három ország evangélikus egyháza számára az EU bővítése, a szekták terjedése és a hitoktatás. Mindegyik témát három előadó ismertette olyan módon, hogy a főelőadást az egyik ország lelkésze tartotta, a korreferátumokban pedig a másik két egyház egy-egy képviselője saját országának a helyzetét mutatta be az adott témával kapcsolatban. Az előadásokat hasznos beszélgetések követték. A két nap során a vendéglátók arra is lehetőséget teremtettek osztrák és szlovák kollégáiknak, hogy Győr nevezetességeit megismerhessék.

A jó hangulatú tanácskozás végén azt kérdeztük a saját egyházuk lelkipásztorait mozgósító lelkészektől, hogy a tapasztalatok függvényében mennyire tartják folytatásra érdemesnek a lelkész- konferenciának ezt a formáját.

Lackner Pál, a győri gyülekezet igazgató lelkésze szerint azért fontos ilyen tanácskozások szervezése, mert nemcsak tradícióink közösek, de problémáink is azonosak.

– Nagyon jónak tartom, hogy majd háromnegyed század után, az egykor egy egyháztesthez tartozó egyházak lelkészei leültek egy asztalhoz, hogy indulatok nélkül, egymás tapasztalataiból tanulva beszélgessenek közös dolgaikról – mondta Lackner Pál. Úgy vettem észre, hogy mindenki jól érezte magát, az előadások és az azokat követő beszélgetések értékesek voltak. Sokat számít, hogy ez a konferencia alulról jövő kezdeményezés eredménye, mindenki önként jött el. Ez lehet a garancia arra nézve is, hogy ennek a tanácskozásnak ilyen összetételben jövőre folytatása lesz először Szlovákiában, majd azt követően Ausztriában.

Sönke Frost, a határközeli Nickelsdorf (Miklóshalma) lelkésze. – Örömmel hívtam burgenlandi kollégáimat Győrbe, mert fontosnak éreztem, hogy azok, akiket ugyan emberek kreálta határok választanak el egymástól, de teológiailag ugyanazon az alapon állnak, megbeszélhessék a közös problémákat. A felvetett témák külön-külön is fontosak, de talán mégis jobb lett volna egyetlen témára koncentrálni. Persze ez részletkérdés, a legfontosabb most az, hogy elkezdődött valami, ami életképesnek tűnik. Magam is úgy látom, hogy szükséges legalább évente egyszer ebben a formában találkozni.

Milos Klatik pozsonyi lelkész szerint is ez a tanácskozás egyfajta kísérlet volt. – Lehet persze a győritől eltérő metódust követni, de a tanácskozás hasznosságát és a folytatás szükségességét nem lehet megkérdőjelezni. Köszönet illeti a győri gyülekezetet és az egyházmegyét ennek a konferenciának a megrendezéséért. Hazatérve szükségesnek érzem majd azt, hogy minél szélesebb körben ismertessem ennek a találkozásnak az eredményeit, és remélem, hogy jövő ősszel, amikor reménység szerint nálunk fogunk újra találkozni, mi is olyan gondos vendéglátók leszünk, mint amilyennek a győriek bizonyultak – zárta gondolatait Milos Klatik.

Kiss Miklós