Keresztutak

Pillanatkép a németországi magyarok konferenciájáról

Tudjuk, hogy az Evangélikus Élet olvasóinak már nem sokat mond az, ha egy konferenciáról kívánunk beszámolni. Szép rendszerességgel jelennek meg ilyen jelentések, és legtöbbször öröm olvasni őket, hiszen az egyházi élet pezsgésének bizonyságai. De mi talán mégis fokozott érdeklődésre tarthatunk számot jelentkezésünkkel, hiszen mi: a) a dél-németországi Ludwigsburgban jöttünk össze, b) stuttgarti és heilbronni gyülekezeti tagok és barátaik részvételével, immár 29. alkalommal, hogy c) Isten igéje útmutatásával d) a megújulás lehetőségeiről e) magyarul konferenciázzunk.

a) A ludwigsburgi találkozóinknak hagyománya van. Az 1956 után nyugatra került egyetemisták részére 1960 nagyhetén megrendezett norvégiai „sítábor” örököseinek tudjuk magunkat. Az azóta is évenként, a nagyhéten megrendezett evangéliumi magyar ifjúsági konferencia mintájára 29 év óta gyűjtjük össze népünket, s magunkat őszi, körzeti konferenciának nevezzük.

b) A stuttgarti székhelyű Württem-bergi Magyar Protestáns Gyülekezet a szervező, amely szívélyesen hív meg minden érdeklődőt erre a háromnapos együttlétre. A záró-istentisztelet általában a gyülekezet rendes, havi istentisztelete is egyúttal. Idén bőviben voltunk a fiataloknak és a gyerekeknek, akik egy áhítat keretében bemutatták, amit Noéról tanultak. (Az előadók között két idősebb ifjú is szerepelt.)

c) 1990 óta meghívunk legalább egy magyarországi vagy erdélyi előadót. Ittzés János győri evangélikus püspököt köszönthettük idén, aki a reggeli és esti áhítatokban és a záró-istentiszteleten tolmácsolta nekünk Isten nemcsak minket, de világunkat is újjáteremteni akaró tervét. A záró szeretetvendégségen megpróbáltuk őt kifaggatni püspöksége első két évének örömeiről és gondjairól.

d) „Íme, újjáteremtek mindent!” – ez volt konferenciánk központi gondolata. Bibliai tanulmány foglalkozott a 22 szóval, amit a Szentírás „új” jelzővel lát el – isteni ígéretként. A kör tágításával Jekelfalussy Nadint kérdeztük meg az „újrakezdés lehetőségeiről és kockázatáról”. Az előadás és a megbeszélés sokat nyert az előadó személyes élményeiből. Tamás Péter azt feszegette, hogy „Lehetséges-e újrakezdés a jelenlegi nemzetközi (politikai, gazdasági) életben, a globalizáció fenyegető (?) árnyékában?” A tartalmas beszélgetésekben egyformán vettek részt idősek és fiatalok, régiek és újak.

Isten újat akar kezdeni velünk. Ezt visszhangozta minden, szemben azzal a véleménnyel, amely szerint a kereszténység retrográd, maradi, hagyományosan fékező és visszahívó erő lenne! Isten újat akar kezdeni velünk. Ezt próbálgattuk, ízlelve az üzenetét. S feleltünk rá éjfélig tartó énekléssel, imádsággal és nagyon jó beszélgetésekkel. Szombaton este Gémes Pál vezetett be bennünket az utópia világába Hieronymus Bosch képeivel, remekül fellazítva a sűrű programot.

Vasárnap elutaztunk a württembergi magyar protestánsok 35 km-re levő „szórványgyülekezetébe”, ahol Ittzés János szolgálatával úrvacsorai istentiszteleten ünnepeltünk együtt a helyi testvéreinkkel.

e) Akár hiszik, akár nem, kedves olvasóink, az egész háromnapos rendezvényünkön csak legvégső esetben beszéltünk németül (pl. az ifjúsági szálló vezetőjével, aki még nem tanult meg magyarul tőlünk). Hiszen a lelki ügyeinket, beleértve az igehallgatást és az imádkozást is, mégiscsak magyar nyelvünkön tudjuk legjobban kifejezni. Ezért is hálát adunk Istennek – ezer kilométerre Budapesttől.

Gémes István