Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 10 - Az LVSZ-nagygyűlés európai előkészítő konferenciája- a delfinek szemszögéből

Keresztutak

Az LVSZ-nagygyűlés európai előkészítő konferenciája- a delfinek szemszögéből

Huszonegy európai ország evangélikus egyházainak több mint hetven képviselője gyűlt össze 2003. február 23–26. között Bécsben. A konferencia, melyre érkeztek, egyike azoknak az alkalmaknak, amelyek az idén nyáron Winnipegben tartandó 10. LVSZ-nagygyűlést készítik elő. A tanácskozáshoz kapcsolódóan az LVSZ női szervezete (WICAS) külön is összehívta az egyes országokból érkező női küldötteket.

A kontinensenként szervezett előkészítő konferenciák célja kettős: egyrészt lehetőséget teremtenek az egy régióba tartozó küldöttek számára, hogy találkozzanak egymással, és megismerjék egymás problémáit, másrészt felkészítik a delegációk tagjait a nagygyűlésre mind tartalmi, mind formai szempontból. Ez most azért is különösen fontos, mivel a winnipegi résztvevők közel kétharmada számára a rendezvény új és ismeretlen élményt jelent majd. Ennek megfelelően a bécsi előkészítő ülésen tematikus és gyakorlati programpontok is szerepeltek. A jelenlévők együtt gondolkodhattak az egyes kiscsoportok, az ún. falucsoportok témájáról. Ötleteket gyűjthettek a bibliatanulmány színpadi feldolgozásához, tájékozódhattak a hongkongi nagygyűlés óta eltelt időszak munkájáról, valamint eligazítást kaphattak a nagygyűlések plenáris üléseinek, illetve a választások menetének rendjéről is.

S hogy honnan kerültek a címbe a delfinek? E kedves állatok ez alkalommal a norvég küldöttség tagjait jelölték, akik azt a feladatot kapták, hogy a konferencia négy napja alatt figyelemmel kísérjék az előadások, hozzászólások és csoportbeszélgetések menetét, és gyűjtsék össze mindazokat a témákat, amelyek újra meg újra felbukkantak. Inkognitóban folytatott tevékenységük nemcsak a hivatalos programpontokra terjedt ki, hanem a szünetek és az esték kötetlen beszélgetéseire is. Az általuk összeszedegetett információkból álltak össze azok a kérdéskörök, melyek a gyűlést lezáró doku- mentum, az elmúlt héten tartott ázsiai előkészítő konferencia résztvevőihez címzett levél vázát képezik. A delfinekhez, az ő „munkamódszerükhöz” hasonlóan gyűjtöttem én is össze néhányat a gyűlés központi témái közül.

Az előkészítő konferencia elsősorban természetesen a gyógyulás problémáját igyekezett körüljárni, hiszen ez a nyári nagygyűlés mottója is („Gyógyulást a világnak”). Ezt a fogalmat vizsgálta nyitó előadásában dr. Susanne Heine, a bécsi teológiai fakultás professzora, és azokat a nézőpontváltásokat elemezte, amelyek az egyház saját gyógyulásához, illetve gyógyulást nyújtó közeggé válásához szükségesek. Ennek a témának újszerű feldolgozását kísérelte meg az a rendhagyó színházi előadás is, amelynek első este lehettek résztvevői a küldöttek. A „tükörszínház” (Playback-theater) lényege, hogy nincsen előre megírt darab, a színészek a közönség hangulatát, érzéseit, az általuk elmesélt történeteket adják vissza rövid jelenetek segítségével.

A misszió kérdése szintén központi helyen állt. Nemcsak a kelet-európai régió, de az ifjúsági küldöttek csoportja is megfogalmazta azt a problémát, amivel az egyháznak szembe kell néznie: Európa nem egységes, az egyház nemzetiségek, vallások, kultúrák, nyelvek, családtípusok sokféleségében él. Ebben a kontextusban kell megtalálnia azokat az értékeket, amelyeket képviselnie kell, és azokat a csatornákat, amelyeken keresztül betöltheti hivatását és lényegét, a missziói küldetést. Ez a gondolat már a nyitó-istentiszteleten előkerült a magvető példázatán keresztül (Lk 8,4–8). Herwig Sturm osztrák püspök igehirdetésének üzenete az volt, hogy a föld, melybe a magok hullnak, sokfélesége ellenére is egy, mint ahogy egy a mag, és egy a magvető is. Ezt felismerve juthat túl az egyház az elkeseredésen és a sopánkodáson a világ betegségeit látva, és ezáltal válhat valóban Isten eszközévé.

A gyűlés sok figyelmet szentelt a globalizáció jelenségének is. Az előadások és hozzászólások hangsúlyozták, hogy bár a folyamatot gyakran elkerülhetetlennek állítják be, a globalizáció mégsem a fejlődés egyetlen lehetséges módja. Az LVSZ tagegyházainak európai képviselői szorgalmazták, hogy az egyház aktívan vegyen részt az alternatívák utáni kutatásban.

A záródokumentumba bekerült egy, a tervezett iraki támadást elítélő állásfoglalás is. A küldöttek közül sokan aggodalmukat fejezték ki a közel-keleti térségben élő keresztények miatt, akik számára a háborús beavatkozás lehetősége különösen is fenyegető.

Balicza Klára