Evangélikusok

Csánigtól Montrealig

A közelmúltban a Vas megyei Csánigon jártam, a Répcelak-csánigi Evangélikus Egyházközség rendezvényén, melyen az Evangélikus Missziói Központ – Gáncs Péter lelkész részvételével – filmvetítéssel egybekötött előadást tartott missziói munkájáról.

Itt, a helyszínen ismét eszembe jutott a Csánigon nevelkedett Gömböcz Gyuri, aki 1950-ben konfirmált Répcelakon. Tanárnő feleségemmel (aki 1952-ben Répcelakon tanította őt) tavaly augusztus– szeptemberében Kanadában jártunk, és meghívására néhány napot takaros montreali házában tölthettünk. Ekkor rajzolódott ki – szerénységen alapuló – életútja.

Gömböcz Gyuri – evangélikus szülők gyermekeként – 1937. december 28-án született a Vas megyei Csöngén. Itt járta ki az elemi iskola három osztályát is. Ezután a földműves szülőkkel Csánigra került, így az elemit, illetve az általános iskolát negyediktől nyolcadikig Répce- lakon (az evangélikus iskola államosítása után), a Körzeti Általános Iskolában végezte. (Édesapám, néhai Gőcze István 1920-tól volt itt kántortanító, igazgató-tanító, körzeti iskolaigazgató, egészen haláláig, 1956. október 3-ig.)

Az általános iskola elvégzése után Gyuri odahaza a mezőgazdaságban, majd a termelőszövetkezetben dolgozott 19 éves koráig. 1956. november 11-én elhagyta az országot, és nekivágott a nagyvilágnak. Ausztriai és olaszországi tartózkodása után 1957 májusában Le Havre-ban hajóra szállt, és megérkezett Kanadába, „az ígéret földjére”. Montrealba került, és azonnal kapott munkát.

Nagy karriert futott be. 39 évi szolgálat után korkedvezménnyel mehetett nyugdíjba, Montreal legnagyobb angol kórházának igazgatóhelyetteseként. Segédmunkásként kezdte, a betegeket tologatta, de azonnal beiratkozott egy esti angol nyelvtanfolyamra. Ezután az ápolóképző iskola következett. Ennek köszönhetően először segédápolói, majd ápolói beosztásban dolgozott. Miután leérettségizett, azonnal felsőfokú tanulmányokba kezdett a Montreali Egyetem általános karán. (Egy évet nappalin, a többit estin, munka mellett végezte.) 1973-ban szerzett diplomát. Ekkor nevezték ki igazgatóhelyettesnek, melynek keretén belül a kórház gazdasági ügyeit intézte. Ezt követően még szakirányú továbbképzésre járt.

Kanadában vasi mentalitása révén érvényesült. Életútjáról azt vallja: Józanul, fegyelmezetten kell élni, szorgalmasan dolgozni, sokat tanulni, imádkozni, ezáltal – Isten kegyelméből – meglesz az eredmény. 18 év szorgalmas tanulás és kemény munka mellett így lehetett elismert vezető Montrealban.

A szülei már elhunytak, de most is gyakran jár haza Csánigra, a szülői házba, a rokonsághoz. A répcelak-csánigi gyülekezettel nagyon jó a kapcsolata. Verasztó János lelkészt itt-tartózkodásai során mindig meglátogatja, és – jó hívőként – szívesen jár el a templomba. Azért is tiszteli és becsüli a gyülekezetet, amiért a fiatalságot ilyen szépen összefogja. Montreali magyarként is vallja: Erős vár a mi Istenünk!

Gőcze Tibor