A vasárnap igéje

Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere)

Máté evangélista Ézsaiás próféta könyvének 42. fejezetéből veszi azt az idézetet, amely arról szól, hogy a Messiás az Úr szolgájaként teljesíti küldetését. A szolga jelentése az Ószövetség eredeti nyelvén, a héberben igen közel áll a fiúéhoz, bár nem utal vérségi kötelékre. Olyan bizalmas szolgát jelölhet, akit a házban egyszerűen csak a fiúként emlegetnek.

Ez nem idegen az európai nyelvektől sem: például az angol boy szót fordíthatjuk egyszerűen fiúnak, ami – éppen így – jelölhet kifutót, bolti segédet vagy akár háziszolgát is. (A boyszolgálat jelentése is közismert.) A szolga szónak a fiút helyettesítő használatára pedig éppen a magyar nyelv kínál példát. Ma már régiesen hangzik, irodalmi emlékeinkből mégis ismert a fiúgyermek „kis szolgám”-ként való megszólítása, ami kedveskedő, bizalmaskodó fordulat volt a szülő részéről.

Az idézett prófécia tehát úgy beszél az Úr szolgájáról, hogy közben sejteni engedi: jóval többről is szó lesz még itt. Ő lesz az, akit az Isten háznépe Fiúként ismer majd, aki a bizalmas szolgákéhoz hasonló nagy önállóságot élvez, amikor küldetését végrehajtva érvényt szerez a törvénynek. Nem úgy jár el, mint Mózes, aki csak szolga volt, és a rábízott parancsolat legmélyebb értelmét maga sem értette, de nem is úgy, mint a föld királyai. Sem fenyegetéssel, sem erőszakkal nem fogja a törvény igazságát kikényszeríteni. Lesújtani sem fog a bűnösökre a törvény szigorával.

A példaként említett megrepedt nád az egykori ítélkezés mágikus eszköze. A halálraítélt életét a megrepedt nádszállal tekintették egynek, amelyet a bíró a kezében tartott. Az ítélet elhangzása után a nád két végét egymáshoz hajlította, mire az kettétört. Ez annak jele volt, hogy az ítélet végrehajtható. Ha a nádszál mégsem tört volna el, azt isteni jeladásnak tekintették volna annak érdekében, hogy az elítélt kegyelmet kapjon.

A füstölgő mécses olyasvalami, aminek léte céltalan. A mécses törvénye az, hogy világítson. Az ember törvénye pedig az, hogy betöltse Isten akaratát. Ahogy a füstölgő mécsest nem lehet többé világítóvá tenni, úgy nem lehet a törvényszegő embert sem rábírni Isten akaratának betöltésére. A Messiás mégis erre vállalkozik: úgy szerez érvényt a törvénynek, hogy a törvényszegőket a törvény betöltőivé teszi. Ezt mindenekelőtt azzal igyekszik elérni, hogy tanítást ad az Isten jóságáról és bűnbocsátó szeretetéről.

A prófécia folytatásában egyre nyilvánvalóbban rajzolódik ki a szenvedő Messiás képe. Azért vár rá sok szenvedés, mert a törvénynek nem ítélettel szerez érvényt. Emiatt rátámadnak a törvény őrei, és törvényszegéssel vádolják. Pontosan ezt teszik Jézussal a főpapok, az írástudók és a farizeusok is. Ítéletükkel ellene fordítják a törvény átkát, mert szerintük törvényszegést követett el, amikor Isten jóságával vigasztalt nyilvánvaló bűnösöket. Nem értették meg, hogy – Jézus szerint – éppen az a törvényszegők utolsó esélye, ha megtapasztalják Isten irántuk való jóindulatát és szeretetét. Ezt az esélyt adta meg Jézus – élete feláldozása árán – mindenkinek. Annak reményében tette mindezt, hogy az ítéletet érdemlő, megrepedt nádszál életű bűnös hátha mégis megmenekül, hátha mégis életben marad.

Ez a hátha mégis alapú gondolkodás nem csupán Jézus sajátja, hanem maga Isten cselekszik így. Ám akik a törvény őrének képzelik magukat, ezen mindig megbotránkoznak. Isten nevében, Istenre hivatkozva elveszik másoktól a hátha mégis esélyét! A mai vasárnap ezért kínos kérdéssel szembesít: nem tartozol-e te is azok közé, akiket az Isten másokhoz való jósága botránkoztat? Nem úgy méregetsz-e embereket, hogy ők már úgysem változhatnak, úgysem térhetnek meg?! Ne feledd, hogy Isten logikája soha nem a már úgysem lehet, hanem mindig a hátha mégis! Erről szól az egész evangélium! Jézus érted is elment meghalni a Golgotára, mert – bár tudta, hogy ez szinte lehetetlen – remélte, hogy a keresztje alatt hátha mégis visszatalálsz Istenhez. Hátha mégis kikel szívedben az ige magvetése! Ki tudja, talán még a te szívedben is termést hoz az aratás napjáig. Úgy legyen.

IMÁDKOZZUNK!

Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy életedet értünk is váltságul adtad, és köszönjük, hogy még mindig reménységgel tekintesz ránk: hátha mégis hinni fogunk benned, hátha mégis átadjuk neked egész életünket, hátha mégis követőid leszünk. Könyörülj rajtunk! Eleveníts meg minket Lelkeddel, hogy halálod ára kárba ne vesszen rajtunk! Ámen.

Véghelyi Antal