Egyházunk egy-két hete
Áldó hatalmak oltalmába rejtve
Budahegyvidéki évfordulók
Hálaadó istentisztelet Budahegyvidéken |
„Isten áldó közelsége az alapja annak, hogy él a gyülekezet, és annak is, hogy ebben a szép környezetben most együtt lehetünk” – köszöntötte a megjelenteket dr. Müller Miklós felügyelő.
Fél évszázad Isten kezében
A nap folyamán rövid előadásokon keresztül ismerkedhettünk meg a gyülekezet múltjával és jelenével.
Budahegyvidék a múlt század közepéig a budavári gyülekezethez tartozott, de az egyházközség tagjaiban már régóta élt az önállósodás utáni vágy. 1934-ben konkrét javaslatot is tettek egy budahegy-vidéki templomépítő egyesület létrehozására. Terveikben templom, iskola, kultúrterem és lelkészlakás építése szerepelt.
A gyülekezet saját istentiszteleti helyének megszerzéséig folyamatosan „vándorolni” kényszerült. Elsőként a Németvölgyi úti elemi iskola ebédlőjében jöttek össze a közösség tagjai. Az első budahegyvidéki istentiszteletet Glatz József vallástanító-lelkész tartotta 1936. április 14-én. Budahegyvidék első – 1943. január 10-én beiktatott – lelkésze Danhauser László volt.
A nehéz háborús évek után, 1949-ben a Tartsay Vilmos utca 11. alatt sikerült a gyülekezeti alkalmaknak megfelelő villaépületet találni. Az itt kialakított kápolnát 1951. szeptember 2-án szentelte fel Dezséry László püspök. 1953. január 11-én ünnepi közgyűlésen olvasták fel azt a határozatot, amely kimondta a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség önállóságát.
A gyülekezet saját templomának megépülése azonban még sokáig váratott magára. D. Szebik Imre püspök 1998. november 21-én tette le az alapkövet, majd két és fél évvel később, 2001. április 7-én szentelte fel a Benczúr László Ybl-díjas építész tervei szerint épült új templomot.
Az elmúlt ötven esztendő krónikáját foglalja össze – az ünnepségen bemutatott – „A budahegyvidéki evangélikus gyülekezet története” című igényes kiadvány is, mely Kerekes Tituszné és Kézdy Pál jegyző munkája.
Hálaadás énekszóval
Budahegyvidék evangélikus közössége méltó módon emlékezett meg nemcsak a gyülekezet, hanem szeretett kántora és karnagya életéről és munkásságáról is. Rezessy László – kisebb megszakításokkal – 1936–1996 között állt az általa alapított gyülekezeti énekkar élén. Az egyházközség saját kiadásában megjelent „Rezessy László-emlékkönyvet” dr. Mohr Tamás tiszteletbeli presbiter írta és szerkesztette. A zenei mellékletet Csorba István állította össze.
Az ünnep fényét tovább emelte Győri Noémi kántor szép orgonajátéka, illetve az általa vezényelt liturgikus kórus, valamint a Hikisch Zoltán vezette gyülekezeti énekkar szolgálata is.
Testvéri közösségben
Ezen a szép napon a köszöntések sora sem maradhatott el. Elsőként dr. Mitnyan György, a XII. kerület polgármestere kapott szót, majd Szeve-rényi János esperes üdvözletét olvasták fel. A nyolcvanadik születésnapját ünneplő szomszéd, az idősebb testvér jókívánságait hozta a városmajori katolikus gyülekezetből Lambert Zoltán esperes-plébános.
„Kezdetben volt Budavár” – utalt a két gyülekezet egykori, szorosabb összetartozására Bence Imre budavári lelkész, majd így folytatta: „Mára a körülmények megváltoztak, de van egy biztos pontunk, Jézus Krisztus, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Ezután – a budahegy-vidéki református gyülekezetből – dr. Szilágyi Sándor presbiter, a pesthidegkúti evangélikus gyülekezet nevében pedig Dobó György szólt az ünneplő budahegy-vidékiekhez.
Kedves szavakkal köszöntötték a jelenlévőket a német és a finn testvérgyülekezetek képviselői is, Eva Schmidt Schrobenhausenből, valamint Sakari Vuorinen lelkész Tuusulából. (Eva Schmidt ajándékot is hozott, egy 1534-es Luther-Biblia fakszimile kiadását.) „Az Útmutató reggeli igéjének és a mai alkalomnak is a hálaadás a tartalma. Hálánkat, mosolyunkat, könnyeinket, mindazt, amit érzünk, most nem kell, nem szabad elrejtenünk” – kezdte Zsid 13,16 alapján tartott záró áhítatát Bácskai Károly, a gyülekezet lelkésze. A mai napon a gyülekezet nemcsak múltjára figyel, és jelenének örvendezik, hanem a jövő felé is fordul. Feladata továbbra is a Krisztussal és egymással való közösség, a jó cselekvése, egymás vállalása, mert ebben gyönyörködik az Isten.
A gyülekezet jubileumi megemlékezése a másnapi istentisztelettel zárult, amelyen D. Szebik Imre püspök hirdette Isten igéjét.
Gazdag Zsuzsanna
Regionális hozzárendelés: Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség