Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Hálaadó istentisztelet Budahegyvidéken

Hálaadásra és emlékezésre hívott április 12-én a budahegyvidéki evangélikus templom harangja. Az egyházközség egész napos ünnepi program keretében emlékezett meg első lelkésze, Danhauser László beiktatásának 60. és az önálló gyülekezetté válás 50. évfordulójáról.

„Isten áldó közelsége az alapja annak, hogy él a gyülekezet, és annak is, hogy ebben a szép környezetben most együtt lehetünk” – köszöntötte a megjelenteket dr. Müller Miklós felügyelő.

Fél évszázad Isten kezében

A nap folyamán rövid előadásokon keresztül ismerkedhettünk meg a gyülekezet múltjával és jelenével.

Budahegyvidék a múlt század közepéig a budavári gyülekezethez tartozott, de az egyházközség tagjaiban már régóta élt az önállósodás utáni vágy. 1934-ben konkrét javaslatot is tettek egy budahegy-vidéki templomépítő egyesület létrehozására. Terveikben templom, iskola, kultúrterem és lelkészlakás építése szerepelt.

A gyülekezet saját istentiszteleti helyének megszerzéséig folyamatosan „vándorolni” kényszerült. Elsőként a Németvölgyi úti elemi iskola ebédlőjében jöttek össze a közösség tagjai. Az első budahegyvidéki istentiszteletet Glatz József vallástanító-lelkész tartotta 1936. április 14-én. Budahegyvidék első – 1943. január 10-én beiktatott – lelkésze Danhauser László volt.

A nehéz háborús évek után, 1949-ben a Tartsay Vilmos utca 11. alatt sikerült a gyülekezeti alkalmaknak megfelelő villaépületet találni. Az itt kialakított kápolnát 1951. szeptember 2-án szentelte fel Dezséry László püspök. 1953. január 11-én ünnepi közgyűlésen olvasták fel azt a határozatot, amely kimondta a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség önállóságát.

A gyülekezet saját templomának megépülése azonban még sokáig váratott magára. D. Szebik Imre püspök 1998. november 21-én tette le az alapkövet, majd két és fél évvel később, 2001. április 7-én szentelte fel a Benczúr László Ybl-díjas építész tervei szerint épült új templomot.

Az elmúlt ötven esztendő krónikáját foglalja össze – az ünnepségen bemutatott – „A budahegyvidéki evangélikus gyülekezet története” című igényes kiadvány is, mely Kerekes Tituszné és Kézdy Pál jegyző munkája.

Hálaadás énekszóval

Budahegyvidék evangélikus közössége méltó módon emlékezett meg nemcsak a gyülekezet, hanem szeretett kántora és karnagya életéről és munkásságáról is. Rezessy László – kisebb megszakításokkal – 1936–1996 között állt az általa alapított gyülekezeti énekkar élén. Az egyházközség saját kiadásában megjelent „Rezessy László-emlékkönyvet” dr. Mohr Tamás tiszteletbeli presbiter írta és szerkesztette. A zenei mellékletet Csorba István állította össze.

Az ünnep fényét tovább emelte Győri Noémi kántor szép orgonajátéka, illetve az általa vezényelt liturgikus kórus, valamint a Hikisch Zoltán vezette gyülekezeti énekkar szolgálata is.

Testvéri közösségben

Ezen a szép napon a köszöntések sora sem maradhatott el. Elsőként dr. Mitnyan György, a XII. kerület polgármestere kapott szót, majd Szeve-rényi János esperes üdvözletét olvasták fel. A nyolcvanadik születésnapját ünneplő szomszéd, az idősebb testvér jókívánságait hozta a városmajori katolikus gyülekezetből Lambert Zoltán esperes-plébános.

„Kezdetben volt Budavár” – utalt a két gyülekezet egykori, szorosabb összetartozására Bence Imre budavári lelkész, majd így folytatta: „Mára a körülmények megváltoztak, de van egy biztos pontunk, Jézus Krisztus, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Ezután – a budahegy-vidéki református gyülekezetből – dr. Szilágyi Sándor presbiter, a pesthidegkúti evangélikus gyülekezet nevében pedig Dobó György szólt az ünneplő budahegy-vidékiekhez.

Kedves szavakkal köszöntötték a jelenlévőket a német és a finn testvérgyülekezetek képviselői is, Eva Schmidt Schrobenhausenből, valamint Sakari Vuorinen lelkész Tuusulából. (Eva Schmidt ajándékot is hozott, egy 1534-es Luther-Biblia fakszimile kiadását.) „Az Útmutató reggeli igéjének és a mai alkalomnak is a hálaadás a tartalma. Hálánkat, mosolyunkat, könnyeinket, mindazt, amit érzünk, most nem kell, nem szabad elrejtenünk” – kezdte Zsid 13,16 alapján tartott záró áhítatát Bácskai Károly, a gyülekezet lelkésze. A mai napon a gyülekezet nemcsak múltjára figyel, és jelenének örvendezik, hanem a jövő felé is fordul. Feladata továbbra is a Krisztussal és egymással való közösség, a jó cselekvése, egymás vállalása, mert ebben gyönyörködik az Isten.

A gyülekezet jubileumi megemlékezése a másnapi istentisztelettel zárult, amelyen D. Szebik Imre püspök hirdette Isten igéjét.

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::