Egyházunk egy-két hete

Evangélikus énekeskönyvünk 66. énekének hitvallása állt mottóként azon a meghívón, amely a Tolna megyei Györköny községben hívogatta az embereket a Szőlőtő – Alkoholbetegek Gyógyulását Elősegítő Alapítvány április 11-i otthonátadó, felszentelő ünnepségére. Nem véletlenül esett a választás erre az énekversre: az alapítvány munkatársai nap mint nap megtapasztalják, hogy a szenvedélybetegségekből egyedül Isten szabadítása jelenthet kiutat.

Először Hidasi Györgyöt, a kuratórium elnökét, a györkönyi gyülekezet kántorát kérdeztem a kezdetekről.

– A Szőlőtő alapítványt 1991-ben hozta létre két alapító: Buják Emil helyi lakos és Csepregi András evangélikus lelkész. Az alapítvány megalakulásának hátterében azonban személyes élettapasztalatom és hitbeli meggyőződésem is állt. Gyógyult szenvedélybetegként vallom, hogy a legnagyobb mélységben is utánunk nyúl Isten mentő szeretete, megmutatva a kiutat és a helyes irányt.

*– Kissé szokatlan, hogy éppen a „Szőlőtő” nevet viseli egy alkoholbetegekkel foglalkozó alapítvány.*

– A névnek bibliai eredete van, János evangéliumának 15. fejezetére utal. Ha úgy ragaszkodom Jézus Krisztushoz, mint a szőlővessző a szőlőtőhöz, akkor az alkohol rabságából is van kiút és szabadulás.

*– Összefoglalná röviden az elmúlt 12 év történetét?*

– Sok nehéz és próbás esztendő telt el, számos tapasztalattal és örömmel. Intézményünk munkaterápiás központként működik, melyhez ma már 15 hektár vegyes gyümölcsös is tartozik. Az utóbbi három év nehéz gazdasági viszonyainak következtében az alapítvány további működése kétségessé vált. A Magyarországi Evangélikus Egyház anyagi támogatásának is köszönhető, hogy a két bentlakásos otthon felépülhetett, így jelenleg 21 gondozottat fogadhatunk. Hitvallásunk, hogy a munkaterápia és a lelkészi személyes jelenlét mellett az igazi hangsúly azon az Istenen van, aki mind a mai napig elülteti a bűnös ember szívébe a hit virágát.

Az otthonátadó, felszentelő ünnepség hálaadó istentisztelettel kezdődött, melyen D. dr. Harmati Béla püspök Mt 12,34 alapján hirdette Isten igéjét. Beszédében kiemelte: gyakran halljuk, hogy veszélyben a világ. Az igazi veszély azonban belülről származik. Jézus Krisztus azért jött el a világra, hogy a belső veszélyekre – bűneinkre és mulasztásainkra – megoldást hozzon. A böjti időszak arra a keresztre irányítja tekintetünket, mely utat mutat nekünk is.

Az istentisztelet után került sor az alapítvány rehabilitációs otthonának felavatására. A liturgiában részt vett Krähling Dániel, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese és Nobik Erzsébet lelkésznő is. Gáncs Péter országos missziói lelkész a szőlőmunkások példázatát idézve hangsúlyozta: az otthon a gyógyulni vágyó emberek számára nyújt segítséget. A világnak gyógyulásra van szüksége, és az ehhez vezető utat kínálja ez az intézmény is. Hafenscher Károly országos irodaigazgató kiemelte, hogy az egyház akkor él, ha másokért él. Isten áldását elfogadva áldássá kell lennünk a másik ember életében.

Az ünnepség zárásaként dr. Brebán Valéria, a Tolna Megyei Munkaügyi Központ igazgatója, dr. Tóth Miklós belgyógyász, addiktológus főorvos, családterapeuta és Szabó Judit református lelkésznő, a Zsibriki Drogterápiás Intézet vezetője mondott ünnepi köszöntőt.

Az otthonátadó, felszentelő ünnepség közös ebéddel zárult, melyen Rohn Mátyás, Györköny község polgármestere tekintett vissza még egyszer a kezdetekre.

A megterített, fehér asztal mellett Pápai Istvánt, az alapítvány egyik gondozottját kérdeztem a személyes tapasztalatairól. Ő így vallott az otthonban eddig eltöltött időszakról: „Csömörről érkeztem Györkönybe, és február 20-a óta állok az alapítvány gondozásában. Itt barátokra és olyan sorstársakra találtam, akik hasonló gondokkal és problémákkal küzdenek. Vallom, hogy közös erővel és Istenbe vetett hittel, bizalommal elérhető a gyógyulás, ezért reménységgel tekintek a jövő felé.”

Szabados Regina