A közelmúlt krónikája

Gadó Pál alapító - a Siló születésnapi tortája előtt

Május 29. és június 1. között tartotta szokásos tavaszi konferenciáját a Fébé Diakonissza Egyesület. Az alkalomnak különös hangsúlyt adott az, hogy a Siló Társasotthon és Önálló Élet Központ ezen a hétvégén ünnepelte fennállásának 10 éves évfordulóját.

A konferencián – a Fébé-lelkészek és a diakonissza testvérek mellett – Koskai Erzsébet és Zólyomi Mátyás lelkészek szolgáltak. A magvető pél- dázata és Isten aratása volt a délelőtti, az útkészítő Jézus alakja a délutáni igehirdetések témája; ez utóbbi János evangéliumának 14. fejezete alapján. Érdekfeszítő előadást tartott dr. Cserháti Péter „Az evangélikus kórház előkészületei” címmel, Kovács László lelkész pedig „Két szövetség népe – egy Úr” című munkáját ismertette. A testvéri alkalmat a vasárnapi úrvacsorai istentisztelet tette még áldottabbá.

A konferencia fénypontját a Siló ünnepe jelentette, amelyre a Fébé hazai és külföldi barátai egyaránt összesereglettek. Az ünneplő gyülekezet május 30-án, pénteken megtöltötte a Béthel missziói központ szép templomát. Az igehirdetés szolgálatát Madocsai Miklós – korábbi Fébé-lelkész – végezte, aki a Siló Otthon indulásánál dr. Gadó Pál – az alapító – bátorítója és segítője volt a Fébé egyesület részéről.

Az ünnepi istentisztelet liturgiájában az otthon lakói közül igével és verssel szolgált Szvitil Györgyné, Szitár Zsolt, Orosiné Hermann Margit és dr. Gadó Pálné.

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened!” (5Móz 8,2) – hangzott fel erőteljesen az igehirdetés alapigéje. Madocsai Miklós lelkész az Isten népének ajkán felzengő új énekről szólt, a hála énekéről, amely panasszal teli világunkban a lelket ölő disszonancia helyett éltető harmónia hangja. „Csodákra emlékezni jó…” – hangzott a Túrmezei-vers biztatása, és emlékeztünk sokan, többen könnyek között is, hogyan épült fel ez a szép mozgássérültotthon. Mennyi erőfeszítés, munka, imádság, áldozat volt e mögött! Csak azok tudják, akik az elmúlt tíz évet ott élték át.

Az első lakók 1993-ban költözhettek be. Túrmezei Erzsébet verset írt az indulás ünnepi alkalmára:

„…Itt szolgálók éltek, öreg házban, öregen, betegen, de égbe tört az imádság, az ének Silóban köztük Jézus volt jelen.

S most látod, Siló megújultan várja Új szolgálók, új szolgálatát! Az otthont és a munkát felkínálja. Gyengéknek is feladatot ád.”

Az álom Isten csodájaként valóra vált. Együtt mondta a gyülekezet 2Kor 9,15 igéjét: „Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” Az igehirdetés személyes szavakkal folytatódott: „Pál apostol gyakorlatát követve nemcsak eseményekért adunk hálát, de azokért a testvéreinkért is, akik hitükkel, szeretetükkel, áldozatukkal Isten csodáinak eszközei voltak. Ebben a hálaadásban nem a protokoll előírásainak engedelmeskedve, hanem szívünk szerint köszönjük a Gadó házaspárnak, hogy az irgalmasság szolgálata a Silóban megvalósulhatott.

Hálásan gondolunk a Siló dolgozóira és lakóira, akik hűséges munkájukkal Isten csodáinak eszközei voltak, illetve azokra a hazai és külföldi intézményekre, amelyek ezt a szolgálatot anyagi támogatásukkal lehetővé tették. Urunk áldja meg őket!” A hála mer előrenézni is. „Csodát virágzik a jelen…” és „Új csodára várni jó!” – elvenedtek fel Túrmezei Erzsébet gondolatai az igehirdetés záróakkordjaként. A Siló jövőjére is reménységgel gondolunk. Jézus jár velünk az úton, amíg reménységeink céljához, hozzá megérkezünk. „Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt!”

Az istentiszteletet bensőséges ünnep követte a Siló központi épületének aulájában. A létesítés történetét dr. Gadó Pál, a Fébé Kht. ügyvezetője elevenítette fel. Borszék Tünde a Társasotthon és Önálló Élet Központ működéséről tartott érdekes beszámolót. Dr. Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége elnöke köszöntésében kiemelte, hogy ilyen jellegű mozgássérültotthon és foglalkoztató központ itt épült először az országban, és mai napig etalonnak számít azok számára, akik hasonló kezdeményezésbe fognak. Köszönetet mondott az intézmény magalkotóinak a fogyatékos emberek nevében is.

Manek János, Piliscsaba polgármestere ugyancsak elismerő szavakkal nyilatkozott a Siló szolgálatáról, és kitért annak hasznosságára a tágabb lakókörnyezet összefüggésében is: a település iskoláiból a gyerekek az itteni uszodába járhatnak úszásoktatásra. (Az alagsorból felhallatszó gyerekzsivaj az ünnepségnek is kedves „alapzaja” volt…)

Köszöntést mondott még Taschner Erzsébet megbízott főnökasszony a Fébé Diakonissza Egyesület nevében, dr. Fabiny Tibor az intézményt támogató Johannita Lovagrend és Mineke Hardemann az ugyancsak támogató hollandiai HetDorp Alapítvány képviseletében. Az üdvözlések között a Novák vonósnégyes muzsikája tette feledhetetlenül széppé az együttlétet. Ezt követően Zászkaliczky Pál Fébé-lelkész felavatta és megáldotta a nemrég elkészült panziót és a rehabilitációs technikai műhely épületét.

Együtt sétáltunk ki az épületeket övező park egy gyönyörű, árnyas részére, ahol egy emlékkő állíttatott azoknak, akik az otthon lakói voltak, de a halál már elragadta őket körünkből. A kövön három arany falevél hordozta a három kedves nevet. Szitár Zsolt emlékező szavai bizony könnyeket csaltak sokunk szemébe, akik ismertük az elköltözötteket.

A megható pillanatok után szépen megterített asztalok mellett estébe hajlóan folyt tovább a beszélgetés az otthon lakói, dolgozói és a vendégek között. Így lett valóban közös hálaünneppé ez a nap. Soli Deo Gloria!

Zólyomi Mátyás

Regionális hozzárendelés: Siló Társas Lakóotthon és Önálló Élet Központ