Evangélikusok

Molnár Rudolf 1915. augusztus 14-én született Budapesten. Budapesten járt iskolába, ott is érettségizett 1933-ban. Teológiai tanulmányait Sopronban végezte, majd 1938-ban avatták lelkésszé. Ezt követően először a Budapest-Deák téri evangélikus templomban szolgált.

1941-ben ösztöndíjjal Finnországba utazott. Mivel Finnország ekkor rengeteget szenvedett a háború miatt, szeretett volna valamilyen módon a finn nép segítségére sietni. A finn rádióban helyezték el, és tevékenységéért a háború végén ki is tüntették.

Ebben az országban találta meg társát is. 1942-ben kötött házasságot Helkiö Elmivel, aki ugyancsak teológus volt. 1944-ben finn feleségével és 8 hónapos kisfiukkal Budapestre utaztak. 1947-ben doktorált, és nem sokkal ez után a monori evangélikus gyülekezet lelkipásztora lett, ahol 1957-ig szolgált.

1957-ben elfogadta a turkui egyetem magyar nyelvi lektorátusának meghívását. Ekkor feleségével, három gyermekével és özvegyen maradt édesanyjával Finnországba költözött. 1965–74 között a tamperei egyetemen is tanított magyar nyelvet.

Legfontosabb feladatának mégis a lelkipásztori hivatást tekintette. A turkui dómtemplom segédlelkésze lett, majd a turkui egyházak kórházlelkészi teendőivel bízták meg. 1964-ben megválasztották a maskui gyülekezet lelkipásztorává, ahonnan 1978-ban ment nyugdíjba.

1997-ben még elutazhatott Magyarországra, hogy személyesen átvegye a soproni egyetem diplomáját, melyet doktorálása 50 éves jubileuma alkalmából kapott.

Ez év május 14-én, 87 éves korában küzdelmes élete véget ért. Finn özvegye, Molnár Elmi és három gyermeke családjaikkal együtt fájó sóvárgással emlékeznek a szeretett hitvesre és édesapára.

Molnár Rudolf egész életében arra törekedett, hogy mind szóban, mint írásban Isten igéjét hirdesse – magyar és finn nyelven egyaránt, de szívügyének tartotta a magyar és finn keresztények közti kapcsolat fenntartását és megerősítését is.

Dr. Liisi Sewón (sz. Molnár Liisi)