Élõ víz

A televízió egyik népszerû mûsorában kedvelt zeneszámok, kabaréjelenetek szerepelnek, amelyeket a nézõk kívánságai szerint válogatnak össze. Sokan szeretnék, ha az élet is egy ilyen „Önök kérték” mûsor lenne, ám Istennek célja van életünkkel, ezért a „programot” is Õ állítja össze. Bizony nem csak kedvenc számainkból választ…

Jönnek a bajok, csalódások, kudarcok és velük az örökös miértek. Miért pont az én gyerekem gyógyíthatatlan beteg? Miért vannak örökös anyagi gondjaim? Miért ilyen az én szomszédom? Miért ilyen a külsõm?

„Önök kérték”. Hányan mondják: én nem kértem, én nem ezt kértem. Van, aki eljut odáig: minek is születtem, ha ilyen az élet? De gondoltunk-e már arra, hogy a bajoknak, a nehéz napoknak célja van? Istennek célja van veled. Az ember talán csak „élni” akar, vagyis végigélvezni a sok szépet és jót – de Isten nem céltalan életre teremtett minket. Terve nem más, mint hogy elvezessen újra magához, az atyai házba (Lk 15,11–32).

A cél nélküli élet sokszor csábítónak tûnhet: nem kell cél, mert akkor neki kell feszülni, akkor küzdeni kell. Jó lenne egyszer úgy végignézni életünket, hogy kirajzolódjék: Isten mindig is keresett, és most is keres engem. A szenvedés kevésbé fáj, ha felismerjük, hogy célja van. Amint a keserû orvosság vagy a súlyos mûtét is elviselhetõbb, ha tudjuk, hogy ez a gyógyulás útja. Rájöttünk-e már arra, hogy vannak gyógyító szenvedések, kijózanító kudarcok, építõ megaláztatások az életben? Ahogyan a Zsolt 119,67 mondja: „Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem, most pedig vigyázok az én szómra.”

Az „én” a legjobban a megaláztatások ellen tiltakozik. Pedig sokkal kevesebb sérelmünk, csalódásunk lenne az életben, ha engednénk, hogy Isten kisebbítse az „énünket”. Gerhardt Pál szép éneke arra biztat: „Légy csendes szívvel!” Valóban, Isten az ellene lázadó, Õt bíráló, zúgolódó szívünket akarja lecsendesíteni. Õ nem kontár, hanem Mester: tudja, hogyan kell „hozzánk nyúlni”, minket lecsendesíteni.

„Önök kérték” – szép ez a mûsor, és kellemes órát tud szerezni. De hova jutna az ember, ha mindig az õ kérése, vágyai szerint történne minden?! Jézus azt mondja: „Jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielõtt még kérnétek tõle” (Mt 6,8). A szülõ sem mindig cukrot ad gyermekének, hanem mindazt, ami az egészséges fejlõdéshez szükséges. Jó lenne belátni: sokszor más az, amit kérek – talán az imádságaimban is –, és más az, amit Isten szükségesnek ítél és megad. Õ tudja, mire van szükségem – és ez végtelen békeséggel tölthet el.

Gáncs Aladár