Kultúrkörök
A felvilágosodás korának magyar irodalma és a szabadkőművesség
Az Irodalomtörténeti füzetek sorozatában az Argumentum Kiadó a napokban jelentette meg a budafoki evangélikus gyülekezet tagjának, dr. Jászberényi Józsefnek „A Sz: Sophia’ templomában látom én felszentelve nagysádat” című művét. A fiatal irodalomtörténész a 18. század magyar irodalmának tanulmányozása során a kor jeleseinek a szabadkőművességhez fűződő viszonyát vizsgálta meg, igen gondosan felkutatva a rendelkezésre álló eredeti forrásokat. Ezzel Jancsó Elemérnek, Erdély egyik legjelesebb irodalomtörténészének, a kolozsvári Bolyai Egyetem egykori dékánjának, az „Unio” szabadkőműves páholy főmesterének „A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században” című, 1936-ban Kolozsvárott megjelent nagy jelentőségű munkáját folytatta.
A szerző a kötet első részében a különféle történetfelfogásokat mutatja be, nagy tárgyismerettel, kellő bírálattal. A második rész a magyar szabadkőművesség 18–19. századi krónikáját ismerteti Báróczy Sándor, Ráday Gedeon, Bar-csay Ábrahám, Fekete János, Horváth Ádám, Aranka György, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Kármán József és Kazinczy Ferenc irodalmi munkásságát vizsgálva.
A könyv ugyan nem tér ki részletesen erre a kérdésre, de a bemutatott költők és írók a magyar protestantizmus kiemelkedő alakjai is voltak. Irodalmi működésük, a magyar nyelv érdekében végzett odaadó tevékenységük a protestantizmus, illetve – nem egy esetben az evangélikusság – hazafiságát is bizonyítja.
A kiadvány harmadik nagy egysége a szabadkőművesség jelképes nyelvével foglalkozik tudományos igényességgel, végül pedig néhány korabeli művet vesz szemügyre szintén a szabadkőművesség szempontjából.
Az igényes kiállítású kötet a manapság szokásos tudományos kifejezésekkel él. Ezekre is érvényes az az észrevétel, amellyel a Kazinczy által alkotott új szavak egy részét illették: „Kár, hogy lettek, de jó, hogy vannak.” Segítségükkel ugyanis valahogyan ki tudjuk fejezni a legszükségesebb fogalmakat, ámde nagy kár, hogy nem a magyar nyelv rendszerébe illő, szép kifejezések születtek helyettük. Bizony a szaknyelv magyarosítása korunk egyik igen fontos feladata.
Bízunk benne, hogy mire Jászberényi József következő, ugyancsak kitűnő munkája napvilágot lát, addigra a magyar szaknyelvi szókincs is rendelkezésünkre áll…
Berényi Zsuzsanna Ágnes