A hét témája
Így látta ő
Egészen elzsibbadt a kezem, mire álomba simogattam a pici lánykát. Érthető, hogy nehezen aludt el, hiszen nemrégen múlt egyéves a találkozó legfiatalabb résztvevője, és alig fordult még vele elő, hogy nem a saját ágyacskájában tért nyugovóra. Persze, hogy érdekes az új környezet, sőt talán nyugtalanító is. Pedig türelmesen viselte a IV. országos evangélikus találkozó kapcsán a szülei által reá mért megpróbáltatásokat: a nagy meleget és huzatot az autóban, a fárasztó utazást, a szomjúságot.
A megnyitó – jóllehet a fürdés idejére esett – tetszhetett neki, mert néha önfeledten tapsolt (már amikor két kis kezének sikerült eltalálnia egymást). Talán a sok ének, a csarnok színessége ragadta meg, esetleg a barátságos emberek – hiszen alig volt valaki, aki mikor elhaladt mellette, ne küldött volna legalább egy mosolyt felé – vagy egészen egyszerűen „csak” az ige érintése; de tény, hogy ritkán szokott ennyire nyugodt és jókedvű lenni.
Korábban érkeztünk a szállásra a kelleténél, így nem tudtuk azonnal elfoglalni a szobát. Ám hála a szervezők lelkiismeretes munkájának, gyorsan megoldódott a probléma. Ismét egy bizonyíték arra, hogy a jó szervezés elengedhetetlen, ám mit sem ér megértő szeretet és segítőkészség nélkül.
S milyen jókor jött a modernnek éppen nem mondható, ám kifogástalanul tiszta és rendes szoba! Hogy egy ilyen apró – megfürdetett és jóllakott – teremtmény mire gondol szendergés közben, s utána hová röpíti az álom – ezt valószínűleg sosem fogjuk megtudni, ám nem is igazán fontos. Hiszen ami lényeges, az úgyis kiderül, a gondolatfejtés meg nem szülői feladat. Nem ezzel bízott meg minket Urunk, amikor ajándékba és feladatul kaptuk e gyermeket.
Öröm, hogy ismét ott lehettünk az evangélikus találkozón, immár az új jövevénnyel együtt. Jó volt kedves, barátságos, segítőkész emberekkel találkozni – nagy kincs ez mostanság! Jó volt együtt énekelni, imádkozni, okos, megfontolt beszédet hallani. Csak a gyermekeket meg a tizenéveseket hiányoltuk – elkelt volna egy népes, vidám gyereksereg...
Igaz, az esti áhítatot nem tudtuk megvárni, ám biztosak voltunk benne, hogy amikor a fáradt kicsi emberke fejecskéjét vállamra hajtva hallgatta a számára ismerős „Itt az este” dallamát, Teremtőnk nemcsak a közeli csarnokban zajló eseményre „nézett le” elégedett mosollyal, de egészen biztosan „örömmel látta” a félhomályos kollégiumi szobában elszunnyadni készülő apró teremtményét is.
Gyarmati Gábor
Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség