evél&levél
"Csúcs" volt Bonyhádon!
A MEVISZ tizenkettedik alkalommal Bonyhádon, az Evangélikus Gimnázium Kollégiumában tartotta 7 napos családos táborát. Csúcs létszámmal, 158-an jöttünk össze (valamint két család egy-egy napra meglátogatott minket), hogy a június 29. és július 6. között lelkiekben feltöltődjünk, jókedvűen beszélgessünk, énekeljünk, játsszunk, kiránduljunk, pihenjünk. Ez úgy gondolom, jól sikerült! (Táborvezetőként ezúton szeretnék köszönetet mondani a Bonyhádi Evangélikus Gimnáziumnak, hogy befogadtak és jól tartottak minket, a MEVISZ-nek azért, mert idén is támogatta anyagilag táborozásunkat, és mindenkinek a segítségért, aki valamivel is hozzájárult ahhoz, hogy a hét CSÚCS legyen. Köszönet érte!) A tábor heti üzenete Margaret Martle gondolata volt: "Isten minden kis tücskének / Akad hely a kórusban, / Némelyik hangja mély, a másiké magas,/ Megint másik hangosan ciripel,/ És aki csak tapsolni tud, olyan is akad."
Vasárnap délután az ország különböző tájáról érkezve örültünk egymásnak, az újratalálkozásnak, este pedig Ordass Lajos útravalójával kezdtük a tábort: „Evangéliumod áldása után epekedem, és úgy szeretném, ha ez olyan örök kincsem maradna, melynek birtokában magam boldog vagyok, és másokat boldogítok. Újítsd meg azért kegyelmesen az életemet.” Ezután elénekeltük a 280-as éneket, ami végigkísérte hetünket.
Az esti bemutatkozó, évértékelő beszélgetésen megtudtuk egymásról, hogy mi változott életünkben az elmúlt évben, és bemutatkoztak az új családok. Ekkor beszéltük meg a hét programját is. Minden reggel gyerekáhítatot, ezzel egy időben felnőtt-áhítatot tartottunk. A felnőttekkel minden este egy előre megadott témáról beszélgettünk, mégpedig a konfirmáció, az éneklés, a „miért járunk, miért járjunk templomba?” kérdéséről, majd a média, végül a terror és a háború kérdéséről. A kamaszok és a nagyobbacska gyermekeink külön beszélgettek, játszottak, énekeltek egy-egy vállalkozó szellemű szülővel.
Kedden és csütörtökön kirándultunk. Első túránkon Zengővárkonyban jártunk, ahol a tojásmúzeum udvarán összevont áhítatot tartottunk. Itt megtudtuk, hogy nincs két egyforma tojás, két egyforma ember, de az Isten mindannyiunkat egyformán szeret. Megnézve a tojásmúzeumot és a szalmamúzeumot, kisétáltunk Rockenbauer Pál sírjához a zengői szelídgesztenyésbe. Zengővárkonyból tovább buszozva szűkebb hazámba, Dombóvárra érkeztünk, ahol a gunarasi strandon töltöttük a délutánt.
Csütörtökön délelőtt az abaligeti cseppkőbarlangot néztük meg. Egyik nagy élményem itt az volt, ahogy ebben a térben százegynéhányan énekelni kezdtünk….A mélyből szállt énekünk Teremtőnk felé. Egyik előző esti témánk volt az éneklés, és szorosan kapcsolódott hozzá ez a szívből jövő ének. Utána busszal (a bátrak gyalog) átmentünk az orfűi strandra egy fürdőzésre.
Szabadabb napjainkon megpróbáltuk kipihenni az éjszakai, néha hajnalig tartó beszélgetések fáradalmait. Délután újjáéledve kezdődhetett egy-egy apa-fia, anya-lánya foci-, kosár- és röplabdamérkőzés. Szinte fel sem tudom sorolni, mi minden történt még a héten: tájékozódási futóverseny, sakkbajnokság, nemezelés, gyöngyfűzés, névtáblakészítő verseny, előadói délután műsorokkal, és mindezek értékelése a tábortűz mellett. Tábortűz után sokunk számára nagy élmény volt a hajnalig tartó focimérkőzés a kivilágított pályán. A gyerekek azt mondták: egy rossz volt ebben a táborban, az, hogy nem három hétig tartott… esetleg a Balatont Bonyhádra kellett volna terelni… Nagyon nehéz volt búcsúzni.
Rózsai György