Keresztény szemmel

Még nem késő!

Előttünk ülnek soproni líceumunk levelezős diákjai. Kemény munka után jönnek tanulni. Napi gondok, családi problémák is fárasztják őket, de tanulni akarnak, megszerezni az érettségit. Kiművelt emberfők szeretnének lenni a megnövekedett követelményekkel „tornyokat” építő világunkban, meg vágyódnak arra, hogy keresetüket is növelni tudják gyermeknevelési gondjaik enyhítésére. Mert az EU-ba való belépéskor lehet, hogy sokféle határ megszűnik, de a művelt, képzett és a műveltség, szakképzés hiányától vegetáló ember közti különbség nem. Ennek áthidalására a 30-40 éveseknek sem szégyen – sőt dicső tett – beülni az iskolapadba. Nem könnyű teljesítmény, mert többletteherrel jár. De még nem késő!

Jönnek a levelezős nagydiákok hittanra, mert az egyházi iskolákban ez kötelező. Vannak, akik kényszerűségből, ímmel-ámmal ülnek le. Még ez is! „Lelki púp” a hátukon a sok batyu mellett. Ám egyszer csak felcsillan a szemük, jegyzetelik az eddig nem hallott dolgokat. Csupa novum! Bibliaismeretből válaszolnak az írásbeli beszámolókon. Van, aki otthon Bibliát is talál a polcon, amit a nagyszülők még használtak. Keresünk, kutatunk közösen. Valami többlet után vágyódnak, ami a nyomasztó terhek hordozása közben erőt ad. Még nem késő a hitismeret megszerzése, sőt olyan plusz dologra tehetnek szert, ami mással kecsegtet, mint a megcélzott többletkereset. Olyan lelki tartalmat kínál, mely levezeti az otthoni, családi, munkahelyi feszültségeket. Mert a Szentírás személyes üzenete fészket rakhat értelmükben, szívükben.

Aztán előjönnek az elmaradt helyzetek, tények. Az egyik külföldön dolgozó férfi szeretne templomban megesküdni a barátnőjével, aki viszont nincsen megkonfirmálva. Van, aki keresztsége hiányát tárja fel. Érzik, hogy egyházi iskolákban ezek a „szent cselekmények” valamiképpen szorosan kapcsolódnak a hitismerettel. Amit szüleik a materialista ideológia hitfagyasztó légkörében elmulasztottak, elhanyagoltak, azt most fel kell olvasztani Isten Lelkének hitismeretet adó lángnyelvével. De ennek az ismeretnek az ő nyelvükön kell feltárulnia, hogy érthető és megélhető lehessen. Még nem késő!

Sokakban mindehhez még egy kérés kapcsolódik: szeretnék hittanból érettségizni. Ugye lehetséges? Mondhatom azt is válaszként, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. De hozzáfűzöm, hogy ez nem mentesít a komoly, közös munka alól, hogy az érettségiig beérjen a gyümölcs. Az az imádságom, hogy minden átadott bibliai ismeret közben a Szentlélek ébresszen hitet az értük is meghalt és feltámadott Krisztusban, az élő Úrban, hogy megtartsák igéjét, megismerve bűntől szabadító igazságát (Jn 8,31–32). Még nem késő ez a legdöntőbb sem!

Szimon János